2010. március 31., szerda

Parmigianino (1503-1540)

Parmigianino a festészetet nagybátyjánál tanulja. Ismeretlen helyi festő lett volna belőle, ha nem vesz részt a San Giovanni Evangélista templom díszítésében. Ekkor ismerkedik meg Correggióval.

A csodagyereket nagybátyjai nevelték, akik átlagos művészek voltak, de meg voltak győződve tanítványuk tehetsége felől.
Francesco Mazzola 1503. január 11-én az Emilia-Romana vidékén fekvő Pármában született. A művészettörténetbe Parmigianino, azaz egy­szerűen a Pármai néven kerül be. Apja Filippo Mazzola vidéki festő, aki 1460-tól kezdve Velencében működött. Filippo Mazzola 1505-ben idő előtt hal meg, fiának ne­velését két testvérére, Piero Ilarióra és Michele Mazzolára hagyva, akik szintén festők.

2010. március 30., kedd

La Vita - a mű keletkezése

A gondolat, hogy meg kell írni a legkiválóbb festők, szobrászok és építészek életrajzait, 1546-ban, Rómában, a Farnese bíboros vacsorái után szokásos emelkedett társalgás közben született meg. A bíboros esti étkezéseihez szívesen gyűjtötte maga köré a III. Pál udvara körül csoportosuló nagy szellemeket, írókat, költőket, tudósokat és művészeket, s amint ez a kultúra történetének másik ragyogó korszakában, a görög-római időkben is történt, az ünnepélyes lelkülettel elköltött vacsora utáni csevegések gyakorta szolgáltak megtermékenyítő ihlettel olyan alkotásokhoz, amelyeket azóta is és még évezredekig csodál a világ.

Miért éppen reneszánsz

Hogy mit is jelent nekünk e korszak.? Először Vasari használta a "restaurácioné", a "rinascita" azaz a helyreállítás szép kifejezését. A reneszánsz ugyanis nem csak az antik művészet újjászületéséről, az ókori mesterek remekműveinek másolásáról szól, hanem inkább  a művészet újjászületéséről. Ezért készült ez a blog is, hogy megmutassam miért szeretem ezt a korszakot, mert a művészettörténet egyik legszebb korszakának bölcsőjétől tárja elénk az elmúlt utolsó fél ezredév művészetének fejlődését. Ez nem egy művészettörténeti írás. Azt már sokan megtették előttem, hozzáértők. A célom csupán az volt, hogy egybegyűjtsem a reneszánszról olvasott, látott ismereteimet magam számára, de többségében, fájdalom, hogy mit nem láttam.  Az igazi cél mégis az volt, hogy a fellelhető források alapján, a  műveket mutassam be, a korszakokat, és szerény képeséggel tárlatot nyissak, alkotó és munkásságáról. Saját fotóim nincsenek, viszont kárpótól sokunkat a "Miért éppen Firenze" blog igen tartalmas, és részletes - útikönyvet pótló - készítőjének szenzációs hangulatú kora-reggeli, hajnali és sok egyéb izgalmas képe. Nekem tetszett, jó volt újralátni Firenzét,   újra kell nézni!
Vayer Lajos műtörténész azt írta: "Ha hiteles ismereteket kívánunk szerezni Itália reneszánsz művészetéről, akkor el kell szakadnunk a Vasaritól örökölt Firenze-centrikus szemlélettől, a giottói harangtorony tövében született "campanilismo"-tól, és érdeklődésünket ki kell terjesztenünk egész Itália művészetnek megismerésére."
Hogy egyértelműen lássuk a reneszánsz korszakot, klasszikus meghatározásában három század öleli fel a XIV. század elejétől a XVI. század végéig, Giottótól Michelangelóig. A trecento (XIV.sz.), quattrocento (XV.sz.), cinquecento (XVI.sz.) Ezt megelőzőleg az 1200-as évek végétől az 1300-as évek elejéig a "protoreneszánsz" az 1500-as évek közepének és végének meghatározásának "manierizmus" elnevezést használják. (késő gótika, korai barokk)

Ajánlott irodalom és források:
Benvenuto Cellini mester élete és munkássága*amiképpen ő maga megírta Firenzében-1968
Charles de Tolnai: Michelengelo Mű és világkép-1975
Erdődy János: Rekviem Firenzéért-1968
Irwing Stones: Michelangelo-1973
Jacob Burckhardt: (Elek Arthur fordításában) Reneszánsz Itáliában
Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom-1966
Láng György: Primavera-1969 Botticelli
Nagy András: Savonarola-1980
Passuth László: Örök Hispania-1969
Passuth László: Lagunák-1941;1981
Renate Krüger: Az Avignoni tánc-1973 Holbein életregénye
Richard Friedenthal: Leonardo-1975
Robert Payne: Caravaggio élete-1976
Szentkuthy Miklós: Saturnus fia-1966 Dürer életregénye
Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete-1982
Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete, több fordításban ismeretes
Digitalmedia Kiadó
Web Gallery of Art
Wikipédia
TerminArtors
fountain
Miért éppen Firenze blog

2010. március 29., hétfő

Andrea Mantegna

MANTEGNA 1431 körül született Isola di Carturóban, 1506 -ban halt meg Mantovában. A quattrocento egyik legnagyobb észak-itáliai festőjének életművéről Vasari lényegében helyes ítéletet alkot. A római múlt antik emlékei, a firenzei reneszánsz vívmányai, és mindaz, ami csak jelentős eleme volt a venetói, velencei-padovai sajátos művészeti atmoszférát kívülről ért hatásoknak, többé-kevésbé találóan jelentkezik a pálya rajzában. Csupán Mantegna festészetének kétségtelenül meglevő szobrászi jellegét túlozza el kissé egyoldalúan. Kiválóan példázza Vasari lelkiismeretes törekvését az írott források felhasználására az utalt levélre való hivatkozás.

Irodalom: Vasari