Jacopo della quercia 1367 körül született, valószínűleg Querciegrossában, meghalt 1438-ban, Sienában. Életrajzában Vasari helyesen emeli ki annak a szobrásznak a kivételes jelentőségét, aki csaknem száz esztendővel a két Pisano után, a quattrocento elején úttörő eredményekkel mozdította elő a gótikából kibontakozó reneszánsz művészet vívmányait, aki az új szobrászi formák erejét a hagyományos szépségek — például Andrea Pisano (másképpen Andrea da Pontedera) művészetének — hatásával egyesítette, és aki délen, Itáliában, azt jelentette az általános fejlődés szempontjából, amit északon, Burgundiában, Claus Sluter plasztikája.
