2014. május 4., vasárnap

Rosso Fiorentino (1499 - 1540)

Rosso Fiorentino firenzei manierista festő, született Firenze 1499, meghalt Fontainebleau 1540. Andrea del Sarto tanítványa. Munkáira később Michelangelo művészete volt nagy hatással. 1530 - ban I. Ferenc meghívására Franciaországba megy, hogy a királyi kastély építési, festési és szobrászati munkáinak felügyelőjeként dolgozzon. Primaticcióval és Niccolo dell' Abbateval a fontainebleaui iskola egyik megalapítója. Első nagy munkája Mária mennybemenetele (1515, freskó, Firenze, S. Annunziata előcsarnoka), még del Sarto hatása alatt, nemkülönben Madonna szentekkel (1522, Pitti) már Michelangelo befolyását mutatja, a Keresztről levétel (1521, Volterra, dóm), Mária eljegyzése (1523, Firenze, S. Lorenzo). 1523-ban Rómába költözik, ahol egy csomó mitológiai tárgyú metszetet készít, 1530-tól kezdve Fontainebleauban. A rajzai után tanítványai által a kastélyban készített freskók mind elpusztultak, csak az agyonrestaurált dekorációk I. Ferenc galériájában adnak némi fogalmat e nemű munkáiról. Primaticcio szereplése itt később egészen elhomályosította emlékét.
Irodalom: Goldschmidt Fr.: Pontormo, Rosso és Bronzino (Leipzig, 1911)

2014. május 2., péntek

Bandinelli Baccio (1493-1560)

Forrás


Bandinelli,  Baccio (1493-1560), közepes tehetségű firenzei szobrász, kevés befejezett szobrot hagyott maga után. Szerencsétlen jelleme miatt kevesen szerették, többek között a kortárs Cellini sem. Gyakran ellenségeként emlékszik meg róla életrajzi regényében. Michelangelo ádáz vetélytársa, aki akarata ellenére is a nagymester befolyása alatt dolgozott és ennek belsőleg indokolt stílus-sajátosságait, kontraposztjait, formafelfokozásait külsőségekben utánozta. 



2014. április 23., szerda

Bronzino manierista festő (1503-1572)

Bronzino,  Agnolo, tulajdonképpen Agnolo di Cosimo di Mariano, olasz festő, született 1503,
meghalt Firenze 1572. Előbb Raffaelino del Garbónál tanult, majd Pontormonál, aki meghatározó fontosságú hatással volt művészetére.Vallásos és mitológiai tárgyú képei a maniristákhoz sorozzák. Főleg későbbi képei világos, meszes színeikkel, sima festésmodorukkal Michelangelo (Utolsó ítélet) szolgai hatása alatt állnak (Krisztus a limbusban, 1552, Uffizi; Szent Lőrinc mártírhalála, 1565 freskó, Firenze San Lorenzo). Korábbi képei festőibbek: Pásztorok imádása (Budapest, Szépművészeti Múzeum). Szent család (Firenze, Pitti). Mitológiai képei; Vénusz és szatír (Róma, Pal. Colonna), Vénusz és Cupido (London, National Gallery), Vénusz, Ámor és a féltékenység (Budapest Szépművészeti Múzeum). Sokkal jelentékenyebb, mint arcképfestő. Arcképei világos ezüstös színeikkel, előkelő felfogásukkal, jellemző erejükkel nemcsak kora legkedveltebb, de egyik legjobb arcképfestőjévé tették.
Sok arcképe közül a legjelentékenyebbek: I. Cosimo nagyherceg (kinek udvari festője volt, Berlin, Pitti)




I. Cosimo di Medici