Michelangelo Buonarroti, szobrász, festő, építész és költő, született a toscanai Caprese városkában 1475. meghalt Róma 1564. Minden idők legjelentékenyebb, legnagyobb befolyású művészegyénisége. Méltán nevezik a barokk művészet atyjának, mert alkotásaiban a reneszánsz beteljesedését mindjárt a barokk váltja föl. Bár a barokk megszületése az újkori művészet természetes fejlődése volt Michelangelo művészetében ezek a jelenségek, mégis mint az ő zsenijének egyéni nyilvánulásai lépnek föl.
Titáni képzeletében olyan emberfölötti lények kavarogtak és foganhattak, akiknek lelke szűknek érzi a testet. Alakjai fájdalmasan vonaglanak a nekik elégtelen testi hüvelyben, a fölszabadulás vágyától hajtva ezt megcsavarják, erőszakolt pózokba, merész kontraposztokba kényszerítik, idomait megnagyítják. A felnagyítás azonban nem történik egyenletesen, egyes idomok túlnőnek társaikon. A lélek elégedetlensége testi sorsával megszületésével szemben ebben az aránybeli diszharmóniában is kifejezésre jut. Báj és öröm hiányzik Michelangelo világából, a szépség sincs nála önmagáért, hanem - még a nőkben is - heroikus kifejező értékéért.
Madonna a lépcsőn
1490-92
Márvány relief, 56 x 40 cm
Casa Buonarroti, Firenze
Minden a figurálisban nyilatkozik, a természet ábrázolását Michelangelo még képein is a légszükségesebbre szorítja, mert csak az ember érdekli, csak az emberi testben fejezheti ki világot átfogó pesszimizmusát. Az adott téma, a külső motívum kifejezése neki többnyire nem fontos, ezek sokszor elégtelenül érvényesülnek műveiben. Minden alkotása elsősorban belső élményének nyilvánulása. Mindig ugyanaz az érzés motiválja alakjait, akár bibliai, akár szimbolikus témát ábrázol. Arcképeket egyáltalában nem alkotott, szimbolizmussal teli heroizmusa irtózott az egyénhez kötött naturalizmustól. Elsősorban szobrásznak mondta magát, mert legfőbb törekvése volt a test formáinak plasztikájának, körvonalainak határozott éreztetése. Mégis nem szobrász művekben, hanem festményekben, Sixtus - kápolna freskóiban adhatta magát Michelangelo legteljesebben. Michelangelo a síkon könnyebben hívhatta életre fölvillanó eszméit, mint a márványban melynek önkezű, előzetes minta nélkül való azonnali megmunkálása nagyobb erőfeszítést igényelt, és amelyből - magát sokszor elszámítva - nem hozta ki a belé gondolt alakot. Sokszor azonban nem elszámítás következtében, hanem csak azért hagyta félbe egyes szobrait, mert a vázlatos megmunkálással önmaga számára már megvalósította az elképzelt művészi gondolatot. Mindennek önmaga volt a mértéke, saját, örökké nagyra törő zsenijét akarta elsősorban kielégíteni. Arra törekedett, hogy szobraiban a márvány tömbszerűségét minél jobban megőrizze, és hogy minél nagyobb mozdulatgazdagságot fejezzen ki. A korlátlan energiának, a lelki dinamikának az anyagban való megkötését, rabul ejtését fejezik ki emberfeletti alakjai. Építészeti műveiben is az anyag megelevenítésére törekedett. Nemcsak az
oszlopok és gerendák, hanem nála már a fal is tele van erőtartalommal. A Lauenziana-könyvtár előcsarnokában a fal kiszögellik, hogy az oszlopokat rabszolgák gyanánt fülkékbe szorítsa, a Szent Péter-templomban pedig az oszlopok helyére pilaszterek kerülnek és a fal teljesen átveszi a tömegformálás, a hordás és a tehernyomás együttes funkcióját. Michelangelo, hogy az építészeti elemeket energiatartalommal töltse meg, mindent kiforgat eredeti rendeltetéséből, természetéből.
Domenico Ghirlandaio
Michelangelo 13 éves korában Domenico Ghirlandaio festőnél, majd később Bertoldo szobrász felügyelete alatt a firenzei San Marco-kertben, a Mediciek antik szoborgyűjteményében tanult. Medici Lorenzo annyira kedvelte a fiatal Michelangelót, hogy ez Lorenzo haláláig (1492) palotájában lakott. Bertoldo bronzszobrocskái kétségtelenül hatással voltak a fiatal Michelangelóra, sőt egyik első munkája, a firenzei Casa Buonarrotiban lévő márványdombormű - Heraklész harca Dejaniráért a kentaurokkal - Bertoldo egy bronzreliefjének befolyása alatt készült. Ezenkívül Masaccio, Donatello és Quercia művészete is mély benyomást gyakorolt az ébredő zsenire. Úgy a Herkules-dombormű, mint a Casa Buonarrotiban lévő másik ifjúkori munkája, egy Madonna-relief, quattrocento elemei dacára is már Michelangelo jövendő nagy stílusát viselik magukon. 1494-ben Michelangelo balsejtelmektől űzve, Velencébe, majd Bolognába menekül. Itt a Szt. Domokos-szarkofág (S. Domenico) jobboldali kandelábert tartó angyalát faragja, melynek robusztus idomai ellentétben állnak a szemben levő, Niccolo dell' Arcától származó ideális lénnyel. A szarkofág kis márványalakjai között Szt. Prokulus és St. Petronius alakja is a fiatal mester műve. Az utóbbi Quercia befolyásáról tanúskodik. Firenzébe visszatérve, Michelangelo egy fiatal Szt. Jánost és egy antik hamisítványnak készült alvó Cupido-szobrocskát (1496) faragott, melyet Rómában Piano bíboros vett meg. Az előbbi valószínűleg a berlini Friedrich-múzeum Giovanninójával azonos, míg az utóbbit a torinói Museo Archeologico Cupidójában vélték felismerhetni. Ezután Michelangelo néhány antik isten-szobrot alkotott. A pihenő Heraklész a XVII. században Franciaországban elkallódott és a londoni (Victoria- és Albert-múzeum) nyilazó Cupido, - ha egyáltalában a mester műve - sem azonos az ekkor létrejövő nyilas Apollóval, mely a római Jacopo Galli számára készült. Ugyancsak az utóbbi részére alkotta Michelangelo a firenzei Museo Nazionale mámoros, félig már bizonytalan tekintetű és állású, az itallal telt csészét maga előtt tartó Bacchusát (1497). Az antik eszményt itt naturalizmussal vegyítette a mester. Mintegy ennek a lelkileg lealacsonyodott tárgyú alkotásnak ellentéte gyanánt jött létre Rómában (1499) a mester legkeresztényibb szoborműve, a Szt. Péter-templom Piétája. Ez a márványcsoport formailag és témájának kifejezését tekintve, is tökéletes kompozíció. Körülbelül ugyanezekben az években faragja Michelangelo a brüggei Boldogasszony-templom hieratikusan trónoló Madonnáját a lábai között álló komoly szépségű Bambinóval. Két elragadó kerek Madonna-kompozíció (márvány domborművek), az egyik a firenzei Museo Nazionaléban, a másik a londoni Royal Academyben, valamint a firenzei Uffizi kerek Madonna-festménye - hátterében ifjak aktjaival - talán már valamivel későbbi alkotások. (A Londoni National Galleryben még egy második Madonna-kép egy Sírba-tétel látható Michelangelo korai éveiből.) 1501-3-ig faragja híres Dávidját az Agostino di Ducciótól (l. o.) elrontott nagy márványtömbből. Formailag egyik legegyszerűbb beállítású, de már feszülő energiával telített alkotása. Jelenleg a firenzei Akadémiában. Eredeti helyén, a Pal. Vecchio kapuja mellett, egy márványmásolat áll. (A hozzávaló két viaszminta a Casa Buonarrotiban).
A sienai székesegyház Piccolomini-oltárának szintén ekkor (1500 és 1501 között) létrejövő öt fülkeszobra a mesternek kétségkívül legkevésbé jellemző és legjelentéktelenebb alkotása. Talán már 1504 és 1506 között hámozza ki félig a márványtömbből a firenzei Akadémiában lévő Máté apostolt, melyben már későbbi stílusának tragikus pátosza a maga teljességében fölvillan. Máté egyike a firenzei székesegyház számára 1503-ban nála rendelt 12 apostol-szobornak. 1504-ben a firenzei Signoria rendelésére a Pal. Vecchio tanácstermének egyik falára Michelangelónak egy nagyszabású történelmi képet kellett volna festenie. A szemközt lévő falon Leonardo da Vinci már megkezdte az anghiarii ütközet festését. Michelangelo is egy epizódot választott a Pisa ellen viselt háborúból, mikor az ellenség a gondtalanul fürdőző katonákon rajta üt. Nem a történelemből áradó heroizmust akarta Michelangelo itt kifejezni, hanem a meztelen férfitest ábrázolásában való hevét és zsenijét kívánta kiélni. Csak a karton készült el, de Bandinelli (l. o.) irigységből ezt is széjjelvágta.1505. II. Gyula pápa a mestert Rómába hívja és az újonnan épülő Szt. Péter-templomban elhelyezendő nagyszabású síremlékének alkotásával bízza meg. Legelőször mind a négy oldalán, szabadon álló, allegorikus és bibliai tárgyú szobrokkal díszített óriási építményről volt szó. Ez azonban nem került megvalósításra. Hosszas vajúdás után, mely idő alatt a síremlék terve mind kisebbre zsugorodott össze, és amely idő alatt Michelangelo elvesztette érdeklődését a nagy mű iránt, 1545-ben végre szerényebb s nem éppen szerencsés formában létrejön a mű a római S. Pietro in Vincoli-templomban. Az építmény földszintjének központját a híres Mózes foglalja el. Az 1506-ban megkezdett, de még 1518-ban is munkában lévő szobor, éppúgy, mint a párisi Louvre-nak szinte teljesen befejezett két remek rabszolgája és a firenzei Akadémiának (nemrég még a Boboli-kert grottáiban voltak) félig még a márványtömbben lévő négy rabszolgája (1519 után) és talán a firenzei Pal. Vecchio nagytermében levő, a Győzelmet ábrázoló csoport is még a nagyobbra tervezett síremlék számára készültek. Mózest Michelangelo abban a helyzetben ábrázolta, midőn a hegyről leérkezve, az aranyborjút imádó zsidókat megpillantja és dühében ültéből felugrani készül. A Mózes melletti fülkékben kétoldalt álló Rahl és Lea - a szemlélődő és tevékeny élet szimbólumai - a mester késői (1542), de tartózkodó stílusú alkotásai. A felső emelet alakjai részben Michelangelo tervei után tanítványok (főleg Raf. Da Montelupo, l. o.) munkái. 1506. II. Gyula rendeletére a bolognai S. Petronio főkapuja fölé a pápának alakját mintázta. Az ércszobor azonban hamar áldozatul esett a változott politikai viszonyoknak.
II. Gyula harmadik megbízása, a Sixtus-kápolna mennyezet-freskójának festése (1508. májustól 1512. októberig), amelyet a mester kedvetlenül fogadott el és csak a pápa folytonos, türelmetlen buzdítására fejezett be, Michelangelo művészetére nézve a legszerencsésebben valósult meg. Az egyedül, mások segítsége nélkül festett mennyezetfreskó lett Michelangelo főműve, egyben a legnagyobb szabású és legmélyebb elgondolású alkotás, melyet egy ember a világon létrehozott. A kápolna egyszerű, csak a bevágódó ablaknyílások boltsüvegeitől tagolt boltozatát osztotta meg Michelangelo festett architektúrával. A középső mezőkbe a teremtés és az ó-szövetség mozzanatai Noé megcsúfolásáig (9) kerültek.
Ugyancsak négy ó-szövetségi jelenet a sarkokban, a lenyúló boltívek festett trónusain hét próféta és négy szibilla alakja, a boltsüvegek és az ablakok ívmezején pedig a Megváltó ősei. Emellett számtalan dekoratív mellékalak, melyek közül különösen a trónusok fölötti talapzatokon különböző, mozgalmas pózban ülő, meztelen ifjak nevezetesek. A teremtés mozzanatainak és az ősszülők sorsának, valamint a próféták és a szibillák alakjainak ábrázolásában Michelangelo a művészi kifejezés leghatalmasabb és szenvedélyessége mellett is legharmonikusabb példáját adta. A Sixtus-kápolna mennyezetén megvalósult emberfölötti lények egy részét különben Michelangelo eredetileg szobrok gyanánt II. Gyula pápa síremléke számára gondolta el. II. Gyula halála (1513) után X. (Medici) Leó pápa a firenzei S. Lorenzo templom homlokzatának architektúráját kívánta Michelangelóval elkészíttetni.
A mester nagy örömmel fog a terv megvalósításához (1518). De ez is csak terv maradt. Még előbb, 1514-ben kezdi el a római St. Mária sopra Minerva keresztet tartó, szelíd kifejezésű Krisztus aktját, melyet 1521-ben idegen kéz fejez be. 1520-ban fog aztán a firenzei S. Lorenzo Medici-sírkápolnájának munkáiba, melyek megvalósulását a politikai zavarok akadályozzák. Közben Michelangelo Firenze erődítési munkáit vezeti, majd Ferrarába és Velencébe menekül. 1530-34-ig VII. Kelemen, uralkodása alatt a munka ismét folyamatban van. 1545-ben - bár csak hiányosan - végre elkészült a Giuliano de' Medici (Nemours hercege) és Lorenzo de' Medici (urbinói herceg) síremlékét magában rejtő kápolna. Eredetileg a nagy Cosimo és Lorenzo, valamint a két Medici pápa - X. Leo és VII. Kelemen - síremlékeiről és a szarkofágok alatt fekvő folyamistenek szobrairól is szó volt még, de ezt a gondolatot később elejtették. A kápolna architektúrája és szobrászata nem választható el egymástól. Michelangelónak már ebben az építőművészeti alkotásában is megnyilatkoznak az önkényes, az architektonikus elemek jelentőségével nem törődő barokk sajátságok. A szarkofágok ívein nyugvó híres napszakok Michelangelo késői stílusának legjellemzőbb és legtökéletesebb alkotásai. A kápolnában levő Madonnaszobornak ugyan igazi michelangelói értékei vannak (lásd különösen a nyugtalan bambinót), de a rendelkezésre álló márványtömb kicsinynek bizonyult a szobor tökéletes megvalósításához. A Madonna mellett lévő Szt. Kozmát és Dömjént - talán a mester mintái után - tanítványai, Montorsoli és Raf. da Montelupo faragták. (l. o.). 1523-26-ig Michelangelo a firenzei Biblioteca Laurenzianát építi. Az utóbbinak előcsarnoka a későbbi római Porta Piával együtt Michelangelo legönkényesebb, már teljesen barokk szellemű építészeti műve. Az előcsarnok híres lépcsőjét a mester rajzai alapján 1558-ban Vasari valósította meg. A nagy könyvtárterem díszítő formái viszont reneszánsz mérsékletet árulnak el. A Medici-kápolna szobraival egy időben faragja Michelangelo a firenzei Museo Nazionaléban levő második, félig kész Dávidját, melynél s mozdulat bonyolultsága elnyomja a téma kifejezését. Talán ugyanekkor jön létre a szentpétervári Ermitage gyönyörűen komponált, guggoló fiúszobra. 1529-ben a ferrarai herceg számára temperával Lédát festi meg, mely azonban elkallódott.1534-ben Michelangelo végleg Rómában telepszik meg. III. Pál pápa rendelésére 1541-ig a Sixtus-kápolna nagy oltárfalát egészen betöltő, hatalmas Utolsó ítéletet festi meg. Ebből a művéből szinte teljesen hiányzik a keresztény érzés, de a levegőben rajzó vagy felhőkön álló, a mozgás nagyszerű lehetőségeit kiélő alakjaival, akik körül néhányan lelki élményüket is megrázó nagyszerűséggel fejezik ki, továbbá az irgalmat nem ismerő, hatalmas gesztusú, pogány Krisztusával ez a festmény Michelangelo zsenijének mindörökké egyik tökéletes nyilvánulása. Később IV. Pál pápa kívánságára a meztelen alakok egy részére Daniele da Volterra ruhát festett. A freskó befejezése után 1542-től kb. 1550-ig Michelangelo a Vatikán Pál-kápolnájának két drámai mozgalmasságú, de megrongálódott és némileg erőszakoltan modoros freskóját - Pál apostol megtérését és Szt. Péter keresztre feszítését - festette. Ekkor jön létre a két Pietá-csoport, az egyik a római Pal. Rondanini udvarán, a másik a firenzei székesegyház kupolája alatt, melyek - az érzés tragikus mélysége és az egyes részletek mesteri volta dacára is - már erőszakos önkényt árulnak el. Mindkettő befejezetlen maradt. Egyik legkésőbbi plasztikai munkája Michelangelónak még a firenzei Museo Nazionaléban levő, fejét oldalt fordító, energikus Brutus-mellszobor is. Agg korából származik Michelangelo híres rajzainak nagy része is (Windsor, Oxford. British Museum, Louvre, Uffizi, Lille, Haarlem), melyek közül több lapot kedvencének, Tomaso Cavalierinek és eszményi barátnőjének, Vittoria Colonnának készített. Hozzájuk intézte Michelangelo legnevezetesebb költeményeit, szonettjeit, madrigáljait is, melyekben a mestert kínzó érzések, sejtések jutnak néha megrendítő kifejezésre.Michelangelo későbbi éveit főleg római építkezései foglalják le. 1538-ig nyúlnak vissza Michelangelónak a Capitolium architektonikus megoldására irányuló gondolatai. Ekkor állítja Marcus Aurelius lovas szobrát a tér közepén alacsony talapzatára. 1546-ban a Szenátorok palotájának első emeletére felvezető nagyszabású, szabad lépcső építését kezdik meg, majd a mester halálának évében a Pal. dei Conservatori építését veszik munkába az ő tervei szerint. A Szenátorok palotájának homlokzata 1592-ben, a capitoliumi Múzeum pedig a Pal. dei Conservatori mása gyanánt csak 1644-55-ig épül föl. Páratlan az óriási pilaszterekkel tagolt három épületnek egymáshoz való aránya, az általuk alkotott tér harmonikus összhatása. A Pal. Farnese hatalmas főpárkánya és az udvar második emelete is Michelangelo tervei szerint épül 1547 óta 1651-ben, pedig a Porta Pia barokkosan önkényes építészeti formái születnek meg. III. Gyula pápa palotája és a S. Giovanni de' Fiorentini templom számára készült tervei azonban nem valósultak meg, 1563-66-ig Diocletianus fürdői romjainak egy részét a Sta Maria degli Angeli templomává építi át, melynek építészeti karakterét a XVIII. századi újabb átépítés, sajnos, megváltoztatta. Csak az egyszerű, száz oszlopos kertudvar maradt meg eredeti állapotában. Legnagyobb szabású építészeti alkotása azonban a Szt. Péter templom átépítése, főleg annak kupolája. Michelangelo 1547-ben az ifjabbik Antonio da Sangallo halála után, mint főépítőmester veszi át a templom építési munkálatainak vezetését. Bramanténak még tiszta reneszánszszellemben fogant önálló részletekre tagolt kompozíciójából szintén központi elrendezésű, de sokkal szorosabb egységet alkotott, melyet a páratlanul hatalmas 42,6 m az átmérője, nemes vonalú és szerkezeti fölépítését is bordákkal hangsúlyozó kupolának (1557) rendelt alá. A templom faltömegei erőteljesebbek, az egésznek jellege súlyosabb, méltóságteljesebb lett, mint Bramante tervén. A centrálisnak tervezett épület főhomlokzatát, mely nem jött létre, oszlopos porticus hangsúlyozta volna. A sarkokra szánt négy kisebb kupola közül is csak a mellső kettő valósult meg. A mester halálakor a kupola dobja már elkészült, majd 1588-90-ig boltozzák be, 1590-ben a lanternáját helyezik rá, 1592-ben pedig végleg befejezik. Ez a kupola Michelangelo átfogó zsenijének ép olyan jellemző alkotása, mint szobrászati és festészeti mesterművei.
Ajánlott olvasni
Majtényi Zoltán UTOLSÓ ÍTÉLET,
Charles de Tolnay MICHELANGELO MŰ ÉS VILÁGKÉP
Barabás Tibor MICHELANGELO ÉLETE
Irodalom: Két főforrás munka a mesternek Vasaritól és A. Candivitól való életrajza. A nevezetesebb monográfiákat E. Ollivier (francia), Corrado Ricci (olasz), H. Grimm (német), C. H. Wilson (angol), H. Knackfuss (német), J. A. Symons (angol), G. Justi (német), Lord R. Sutherland Gower (angol), H. Mackowski (német), J. Lange (dán), K. Frey (német), R. Rolland (francia), F. Knapp (német), Meller Simon és Hekler Antal (magyar) írták. Ezenkívül lásd még A. Springer: Rafael und Michelangelo; H. Thode: Michelangelo und das Ende der Renaissance; E. Steinmann: Das Geheimnis der Medicigräber Michelangelo's; C. Guasti: Le rime di Michelangelo; Boyer d'Agen: L'oeuvre littéraire de Michelangelo; W. Robert Tornow: Die gedichte des Michelangelo; G. Milanesi: Le lettere di Michelangelo; C. Frey: Die Dichtungen des Michelangelo B. és Die Briefe des Michelangelo B.; Geymüller: Michelangelo B. als Architekt; Brockhaus: Michelangelo u. die Medici-Kapelle. Ybl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése