Veronese, Paolo (1528-1588)

Veronese,  Paolo, valódi nevén Paolo Caliari, velencei festő, született Verona 1528, meghalt Velence 1588. A XVI. század második felében Velence nagy dekoratőre. Első mestere nagybátyja, Antonio Badile Veronában, majd később Cavazzola hatott rá. 1555-től pedig Velencében Tiziano és Tintoretto voltak befolyással művészi fejlődésére. Működött Veronában főleg Velencében (1555-től), Mantuában (1548 körül), Treviso környékén (1551-53 és 1566-67). Vicenzában (1572) és Páduában. A velencei reneszánsz kultúra gazdag, buja vidám szellemének festője. Vallásos és világi képeiben a velencei festészet előkelő, derűs nyugalma folytatódik és bennük a természet és a mindennapos élet ragyogó szépségeit tárja elénk a nagyszerű épületeket a pompázó ruhákat, ünnepélyeket és lakomákat, az érzéki szépségű velencei asszonyokat.
Források>>>

Tiziano, Vecellio (1477-1576)

Tiziano Vecellio  (ejtsd: vecsellio, Vecelli) velencei festő született Pieve di Cadore (Friaul) 1477, meghalt Velence 1576 aug. 27. pestisben. A velencei festészet és talán minden idők egyik legnagyobb festőgéniusza. Giovanni Bellini tanítványa, kinél Giorgione és Palma Vecchio voltak társai, és akik mindketten hatással voltak rá.
99 évet élt (bár újabban 1489-re teszik születési évét) és hosszú pályája a folytonos emelkedés vonalát mutatja. Kezdetei Bellinire utalnak vissza, utolsó képei Tintorettóhoz és Grecóhoz vezetnek át, az utána következő fejlődést, Veroneset és Tiepolót készítve elő. Nem oly sokoldalú, mint Leonardo, Rafael vagy Michelangelo, mert csak festő, mint egykor Donatello csak szobrász, de a legfestőibb festők egyike, kik valaha éltek.

A keresztet hordó Krisztus (1506-07)

Tintoretto (1518-1594)

Tintoretto,  valódi nevén Jacopo Robusti velencei festő, született Velence 1518, meghalt Velence a 1594. május 31. A velencei festészet egyik leghatalmasabb festőtehetsége. Vasari szerint, ki pedig nem tartozott feltétlen hívei közé, „szeszélyes, hirtelen határozó, a legfélelmetesebb agyvelő, melyet a festészet valaha is felmutatott, amit minden munkáján és fantasztikus kompozícióin is láthatunk, melyek egészen mások, mint a többi festőké, és amelyek a megszokottól különböznek, még a különösön is túltett szellemének új és csodálatos találékonyságával és különös szeszélyeivel. Olykor puszta vázlatokat kész munkákként mutatott be, nyersen kidolgozott képeket, melyen az ecsetvonásokat inkább a véletlen és a virtuozitás, mint a megfontolt ítélet rakta oda”. Mintha csak a XIX. század második felének ellenvetéseit az impresszionistákkal szemben hallanók e szavakból és valóban művészetének érdem szerint való újabb becsülése ezektől indult ki, akik benne az általa megtermékenyített Greco mellett az impresszionizmus egyik nagy ősét ismerték föl.

A végtelen terek festője
Szent Márk csodájának felfedezése

Művei a Web Gallery of Art-on

Giorgione (c.1478-1510)

Giorgione da Castelfranco  (ejtsd: dzsordzsóne), eredeti nevén Giorgio Barbarelli, velencei festő, született Castelfranco 1478 körül, meghalt Velence 1510, pestisben. Giovanni Bellini tanítványa Tizianóval együtt, kivel körülbelül egykorú, hasonlóan Lottóhoz, és pár évvel idősebb Palma Vecchiónál. Rövid életéből csak halálának dátuma biztos. Hirtelen feltűnt tehetsége és pályájának rövidsége életét romantikával vonta be. Bellini, Tiziano és Tintoretto mellett a legnagyobb velencei festők egyike, ki mint Masaccio Firenzében, a velencei festészet egész fölfogását egyszerre megváltoztatta és a cinquecento művészetének irányát megszabta. Állítólag egy castelfrancói parasztlány és nemes ember fia. Testben és lélekben nagy, innen a neve is Giorgione (a. m. a nagy Giorgio), aki szerette a vidám életet, a szerelmet és zenét. „A jóságos természet sok tehetséggel áldotta meg.

 Feltételezett önarckép

Források>>>

Zurbaran, Francisco (1598-c.1664)

Zurbaran,  Francisco de, spanyol festő, Fuente de Cantosban (Estremadura) született 1598, meghalt Madrid 1664 körül. A XVII. században, Sevillában működő mesterek egyik legjelentékenyebbike, a legspanyolabb festők egyike. Szerzetesek és azok legendáinak epikusa, kiben a szerzetesek komor aszkézise és fanatikus hite talált ritka megértésű szószólóra. Realisztikus ábrázolásának nyugalma csaknem a józan egyszerűségét érinti olykor. Fehér ruhába, vagy durva szőrcsuhába öltözött alakjai monumentálisan jelennek meg a térben, amelyet a Riberára emlékeztető fények és árnyékok erős ellentéte tölt meg. Kevés színt, főleg fekete, fehér és szürkét alkalmaz, melyeket tónusán foglal össze. Első tanítványa Sevillában, egy az idősebb Herrerához közel álló helyi festő, Diego Perez de Villanueva, a gyorsan fejlődő festőre azonban Herrera s főleg Ribera volt döntő befolyásával, kései munkáira pedig Murillo gyakorolt nem éppen kedvező befolyást.

Szent Ferenc, olaj, vászon 65x53 cm

Alte Pinakothek, München

Források>>>

Lotto, Lorenzo (c.1480-1556)

Lotto,  Lorenzo, velencei festő, született Velence 1480 körül, meghalt Loreto 1556.
Művészetében, életében is változékony, nyugtalan vándorlélek, aki Bergamo, Velence, Treviso, Róma és a Marcheban egész Ancona s Loretóig hánykolódott. Alvise Vivarinit követte előbb, majd Giorgione, még inkább Palma Vecchio hatása alá került, s ez utóbbival 1512 óta egy ideig együtt dolgozott. Egyes képein Tiziano, főleg azonban Correggio befolyása érzik a rezgő világításban a fény és árnyékkal való modellálásban. A sok hatás mellett mégis sokoldalú, a saját egyéni festői stílusát teremtő művész, aki hosszú léte alatt csak művészetének élt és vagyonát halála után a loretói Casa santa-nak hagyományozta, ahol csendes visszavonultságban élte élete utolsó idejét.
Források>>>

Giorgio Vasari (1511-1574)

Vasari híres könyvét olvastam. Sajnos a mű, csupán válogatás: az itáliai reneszánsz művészet nagy mestereinek életrajza, negyven abból a több mint másfél százból, amelyet Giorgio Vasari, a tizenhatodik század második felének kiváló olasz szerzője tett közzé annak idején. Műve nemcsak a művészet történetének fontos forrása, hanem jelentős irodalmi alkotás is. E két szempontból kell róla vélemé­nyünket kialakítanunk, és erre a kettős értékére kell gondolnunk, ha szö­vegét olvassuk.

Még több>>> Források>>>