Művészetében, életében is változékony, nyugtalan vándorlélek, aki Bergamo, Velence, Treviso, Róma és a Marcheban egész Ancona s Loretóig hánykolódott. Alvise Vivarinit követte előbb, majd Giorgione, még inkább Palma Vecchio hatása alá került, s ez utóbbival 1512 óta egy ideig együtt dolgozott. Egyes képein Tiziano, főleg azonban Correggio befolyása érzik a rezgő világításban a fény és árnyékkal való modellálásban. A sok hatás mellett mégis sokoldalú, a saját egyéni festői stílusát teremtő művész, aki hosszú léte alatt csak művészetének élt és vagyonát halála után a loretói Casa santa-nak hagyományozta, ahol csendes visszavonultságban élte élete utolsó idejét.
Források>>>
Főleg vallásos tárgyú képeket festett, egyetlen allegorikus kis képe kivételével: a Szüzesség diadala (Róma, Palazzo Rospigliosi), csupán Olaszországban mintegy 60 ilyen képe van, továbbá arcképeket, melyebből több mint húszat ismerünk, és amelyek nemcsak a lélek finom ábrázolásával, hanem friss festői felfogásukkal ragadnak meg. Korai művei: oltárkép (1506 Treviso, S. Cristina) és a sokrészű oltár, középen a trónoló Madonna három szenttel (1508, Recanati városháza) fölfogásukban a Vivarini-Bellini körére emlékeztetnek. Római tartózkodásának (1508-12) hatását mutatja: a Mária a gyermekkel és a kis Ker. Jánossal (1518? Drezda). Correggio érzik a merész rövidülésekben, a pompás, világos fényekben és a hűvös árnyékokban bergamói idejének (1513-25) képen Trónoló Madonna szentekkel (1521. Bergamo, S. Bernardino, ezen oltár oromzatához tartozó angyal (Budapest Szépművészeti Múzeum). Szt. Katalin eljegyzése (1523. Bergamo, képtár) Krisztus búcsúja anyjától, szép csarnokos háttérrel (1521, Berlin). 1526 előtt Velencébe költözik és ettől kezdve élete végéig fölváltva a Marcheban tartózkodik.
Krisztus és a házasságtörő nő (Louvre), 1530
Lucrécia, portré, olaj, vászon, London, 1528-30
Teremtő erejének érett időszaka ez, melyben a velencei hatások legszebben érvényesülnek a Correggióé mellett: a színeiben pompázó Madonna szentekkel a fa alatt (1527-28, Bécs, Kunsthist. Museum) Angyali Üdvözlet (1527-28. Recanati S. Maria sopra Mercanti), Krisztus és a házasságtörő nő (Louvre), Szt. Miklós Szt. Luciával és Ker. Jánossal egy hajnali világításban derengő tengeröböl fölött felhőkön trónolva (1529, Velence, Carmine), a Szent Sebestyén és Kristóf oltárrészek (1531, Berlin), a mozgalmas trónoló Szent Antoninus, firenzei domonkosrendi püspök, kinek két szerzetese alamizsnát osztogat a szegényeknek (1542, Velence, SS. Giovanni e Paolo). Utolsó munkái Loretóban: Melchisedek áldozata és Bemutatás a templomban (Pal. Apostolico). Csak neki tulajdonítva Madonna a gyermekkel és Szt. Ferenccel (Budapest. Szépművészeti Múzeum). Kitűnő arcképeihez sorozható az újabban Giorgionénak tulajdonított ifjú férfi és öreg mellképe, az ún. Három életkor (Pitti). Tulajdonképpeni arcképei: Az építész (1525 körül). A fekete ruhás ifjú (mindkettő, Berlin). A titokzatos állati karmot tartó férfi (Bécs. Kunsthist. Museum) az előkelő megjelenésű férfi (Budapest, Szépművészeti Múzeum) az apostoli protonotárius könyvvel (1522 körül), Agostino della Torre páduai orvostanár öccsével (1515 mindkettő London, National Gall), egy mátkapár, Messer Marsilio és felesége (Madrid) és a legyezőtartó, pompás ruhájú Laura da Pola (Brera), Lucrécia, (1528-1530), LondonIrodalom: Berenson B. (3. kiad London, 1905); Locatelli P. (Bergamo. 1891). Fónagy.
Tovább>>>
Képforrások>>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése