Andrea del Sarto (1489-1531)

Sarto  (ejtsd: szártó), Andrea del, tkp. Andrea d'Agnolo mellékneve del Sarto (a szabó fia) atyja után, aki szabó volt, firenzei festő, született Firenze 1486, meghalt u. o. 1531. Előbb ötvösnél tanult, majd Piero di Cosimo tanítványa, később Fra Bartolommeo, Leonardo és Michelangelo hatottak művészetének kialakulására. Firenzében működött, rövid ideig I. Ferenc meghívására Párizsban (1518-1519). Fra Bartolommeo mellett a virágzó reneszánsz legjelentékenyebb mestere Firenzében. Annak forma- és térproblémáival szemben a kolorizmus főképviselője, az egyetlen művész Firenzében, aki színekben komponál. A színkompozíció terén oly jelentékeny, mint Michelangelo a figurális kompozícióban. A fény és árnyék nála, nem, mint Leonardónál, plasztikus modellálásra szolgál, hanem színek és fények játéka az árnyékolásban, melyet színekkel melegít át. Így jut el a kiegészítő színek harmóniájához. Nála a körvonalak erősebben elmosódnak az alakot környező árnyékokban, a sokszor semleges háttérben, miben Correggióval rokon. Színei áttetszően világítanak.

Angyali üdvözlet, Galleria Palatina (Palazzo Pitti), Firenze

Andrea del Sarto: Hárpia és Madonna, Galleria Firenze

Freskó, 502 x 356 cm

Caesar diadala,Villa Medici, Poggio Caiano

Kedvenc színe a vörös, képei majd ennek különböző változataiban égnek, majd az ellentétes színek, a kék és sárga, a mély lila és a meleg narancsvörös változatain ezüstös harmóniába olvadnak.

Az u.n. szobrász portréja, vagy feltételezett önarckép

Az alakok ruhái nagy felületekben hullnak lefelé, esésükben és körvonalaiknak szépsége könnyed és nem szándékolt, mozdulataik előkelőek, szóval képei mindazt tartalmazzák, amit a klasszikus stílus nevével szoktunk jelölni. Kevés változást mutató művészete kezdetben Piero di Cosimo hatása alatt a tájképet hangsúlyozva, XV. századbeli nyomokon indul, Fra Bartolommeo szigorú piramidális kompozícióján, Leonardo festői előadásán keresztül, Michelangelo nagy formáihoz jut el, melyek kissé gyakori ismétlésében lankad el. Új területeket nem hódított, de a vonalak és a színek kifejező erejét fokozta és a festészet technikai eszközeit mérhetetlenül finomította.

Madonna és a gyermek a fiatal Szent János, c. 1518, Galleria Borgheze, Róma

Messze hatott, Franciabigio, Rosso, Pontormo a tanítványai, Vasari, Salviati az ő hatása alatt állottak, sőt színeiket tőle vették a késő firenzei barokk festők is. 1508 óta közös műhelyt tart Franciabigióval.

Korai munkái (1508-12) között az első a Boldog Filippo Benizzi, a szerviták alapító szentjének életéből vett 5 freskó, továbbá a Királyok imádása és a Mária születése (Firenze, S. Annunziata előcsarnoka). Az előbbieket a szép tájképháttér, valamint az épületháttérrel bírókat a szimmetrikus kompozíció jellemzi. A legutóbbi, a később (1513-14) festett Mária születése Ghirlandaio hasonló tárgyú képe mellett, mely a quattrocentót mutatta be, a cinquecento egyik legszebb és legelőkelőbb reprezentációs képe a virágzó reneszánsz gazdag enteriőrjével és kosztümjeivel. Korai freskó még (1511) a Verrocchio kompozíciójára támaszkodó Krisztus megkeresztelése (Firenze, Lo Scalzo).

Chiostro dello Scalzo, a Keresztelő Szent János quattrocento végi kerengőjének a védőszent történeteit elbeszélő monokróm stílusú szürke freskóciklus

1513-18 között teljesen a cinquecento stílusára megy át Leonardo és Fra Bartolommeo nyomain, egyes kompozícióiban még Dürer rézmetszeteiből is vesz át alakokat. Még félénk a Schongauer egy rézmetszetére visszamenő Krisztus és Magdolna (Uffizi), színes és lendületes egyik legszebb függőképe, az Angyali üdvözlet (1513, Pitti), a Fra Bartolommeo kompozíciójára valló Szt. Katalin eljegyzése (1512 után, Drezda), az I. Ferenc elragadtatását megnyert, Rafael Canigiani Madonnáját variáló Mária a gyermekkel, a kis Jánossal és Erzsébettel (1514-15, Louvre, ismétlése München), a rossz állapotban levő Madonna a gyermekkel és a kis Ker. Jánossal (Budapest, Szépművészeti Múzeum), továbbá a kontúrok elmosásában mesterművei: a szigorúan háromszögbe komponált Madonna delle Arpie, így nevezve a Madonna alapzatán lévő 2 hárpiától (1517, Uffizi) és a fesztelen együttesbe állított Szent Ágoston, Péter mártír, Lőrinc és Ferenc, elől a térdelő Szt. Sebestyénnel és Katalinnal, az ún. Disputa della Trinitá (1517, Pitti).

A Szentháromság vitája. 1517. Firenze, Galleria Palatina o Pitti

Második nagy freskósorozatán a barna barnába festett freskókon Ker. János életéből (Firenze, Lo Scalzo kolostor keresztfolyosó) egy évtizedig dolgozott (1515-26). E freskók a színek mellőzésével, kevés alakkal, nagy, kifejező gesztusokkal a klasszikus stílus példái. Köztük a legkiválóbbak: János kereszteli a népet, Salome tánca, János fővétele, János fejének átnyújtása, Joachim és az angyal. Kolorisztikus stílusa melodikus színharmóniáival, a kontúrok elmosásával (sfumato) most éri el magaslatát (1518-24); Caritas (1518 Louvre), Krisztus siratása (Bécs, Kunsthist. Museum), Mária a gyermekkel, a kis János, Erzsébet és Katalinnal (Szt. Pétervár, Ermitage), a csodaszép ifjú Keresztelő János mezítelen fél alakja (1520-21), a színeiben világító, de kifejezésében hideg Krisztus siratása, továbbá Mária felhőglóriában szentekkel (1524, valamennyi Pitti), hozzájuk csatlakozik két igen színes, apró alakos jelenet a bibliai József életéből szép tájképben (Pitti, 1525-31) nagy színtömegekkel plasztikus hatásra törekvő, monumentális stílusának kora. Egyik legszebb példája a Madonna del Sacco a zsákon ülő Szt. Józseffel (1525, lunetta-freskó S. Annunziata kolostorfolyosó), továbbá a színességével és a kezek élénk játékával ható Úrvacsora (1526-27, freskó S. Salvi kolostor), a négy álló szent (1528, Uffizi), a Felhőkön trónoló Madonna szentekkel (1528, Berlin), a színes, nagy pózban ülő Szt. Ágnes, továbbá Katalin, Margit egyes alakjai (1528-29, Pisa dóm), a hatalmas mozdulatú Ábrahám áldozata (Drezda).

Külön helyet foglalnak el életteljes arcképei. Már Madonnái is jórészt arcképek, amelyek felesége, a szép Lucrezia del Fede vonásait viselik, őt külön is festette (Prado, érettebb korban Berlin). Férfi arcképei közül: Ifjú arckép (Pitti) és az ún. szobrász (London, National Gall.). - Irodalom: Biadi (Firenze 1820); Guiness H. (London 1901); Knapp F. (Halle 1905); U. a. (Bielefeld 1907); Schaeffer E. (Berlin 1906); Reumont A. (Leipzig 1835). Fónagy.

Tovább>>>