2010. április 14., szerda

Cavallini (1260-1364)

Pietro Cavallini (Pietro dei Cerroni). Körülbelül 1260 és 1340 között élt, régi római családból származott. Élet­rajzában Vasari — minden campanilismója ellenére — he­lyesen emeli ki a toszkánai mellett a római festészet jelen­tőségét is a duecento és trecento fordulóján az itáliai festé­szet új korszakának kialakulásában. Mint ennek a nagy hagyományú római mozaik- és freskófestészetnek legna­gyobb mesterét tárgyalja Cavallinit, aki valóban összefog­lalta a középkori múlt eredményeit, és utat mutatott a re­neszánsz eljövendő vívmányai felé, úgy is mint a firenzei Giotto művészetének úttörője.





Fő művei közül a római Santa Maria in Trastevere apszisát díszítő Mária élete mozaikciklus, továbbá a római Santa Cecília kórusát éke­sítő Utolsó ítélet freskó-fragmentumai maradtak fenn. A San Paolo fuori le mura ótestamentumi jeleneteket áb­rázoló freskóciklusáról csupán XVII. századi gyenge má­solatok tesznek tanúságot. A római Santa Maria in Araceli apszisfreskóját e sorok írójának sikerült egy 1400 kö­rüli velencei táblakép és Cavallini római kortársai és kö­vetői — Jacopo Torriti és Filippo Rusuti — hasonló kompo­zíciói alapján rekonstruálnia; ezt a kutatási eredményt a nemzetközi szakirodalom immár magáévá tette. Cavallini és tanítványai készítették továbbá a trecento elején a ná­polyi Santa Maria di Donnaregina freskóciklusát is. 
Va­sari tévedései: campanilismójából következően megfordít­ja a Cavallini—Giotto viszonyt és az előbbit tartja az utóbbi tanítványának, holott ebben az esetben legfeljebb a hatások kölcsönösségéről lehet szó, mert mindenképpen Giotto az, aki római és assisi működése folyamán tanult Cavallinitól; az assisi Keresztre feszítést Pietro Lorenzetti festette ; a római San Paolo fuori le mura feszülete egy sienai trecento szobrász műve; a firenzei Santissima Annunziata Angyali üdvözlete egy firenzei trecento festő műve. Az életrajz egyrészt Vasari moralizáló tendenciái­nak példája, másrészt a legendás csodákról vallott szelíd humanista vélekedéséről is tanúságot tesz, mondván : „ezt el kell hinni". . .
Forrás : Vayer Lajos : Masolino és Róma. Bp. 1962 vonatkozó részletei; és ML címszava (Mojzer Mik­lós) ; Smdona, E. : Cimabue e il momento figurativo pre­giottesco, Classici.]

Keresztre feszítés, Freskó, San Domenico Maggiore, Nápoly c. 1308.


"Róma sok évszázadon keresztül nemcsak a jó írásművé­szetnek és a fegyverek dicsőségének volt híjával, hanem ráadásul valamennyi tudománynak és jó művészetnek is, de azután Isten akaratából megszületett Pietro Ca­vallini, azokban az időkben, amikor Giotto, mondhat­nánk, új életre keltette a festészetet, és Itália festői közt megszerezte magának a legelső helyet. Minthogy Ca­vallini Giotto tanítványa volt, és vele együtt készített mozaikokat a San Pietro-templom hajójában, ő volt az első, aki Giotto után felvirágoztatta ezt a művészetet, s aki elkezdte bebizonyítani, hogy nem méltatlan tanítvá­nya a nagy mesternek.

Az utolsó ítélet, az apostolok (részlet ); 1295-1300 , falfestés, 
Santa Cecilia a Trastevere, Róma


Az Araceli-templomban a sek­restye ajtaja fölött néhány jelenetet festett, amelyeket manapság már megemésztett az idő, valamint a Santa Maria di Trastevere-templomban nagyon sok színes freskót készített. Eztán, amikor mozaikkal dolgozott e templom szentélyében és homlokzatán, a munka kezde­tén bebizonyította, hogy Giotto segítsége nélkül is jól végzi és fejezi be a mozaikot, akárcsak a festményeit is; ezenkívül a San Grisogono-templomban sok freskójele­netet festett, s azon igyekezett, hogy ugyancsak Giotto legjobb tanítványának és jó művésznek bizonyuljon. Hasonlóképpen, ugyancsak a Trasteverén, a Santa Cecilia-templomot szinte teljesen kifestette saját kezűleg, és a San Francesco a Ripa-templomban is sok munkát végzett. Azután a Rómán kívül álló San Paolo-templom homlokzatát mozaikkal díszítette, és a középső hajóban sok jelenetet ábrázolt az ótestamentumból. 


Utolsó ítélet

Utolsó ítélet (részlet)

Amikor néhány freskót készített az első kolostorudvar káptalanter­mében, oly nagy igyekezettel végezte munkáját, hogy megfontolt emberektől nyerte el az igen kiváló mester nevet, ezért a főpapok annyira megkedvelték, hogy vele díszíttették a San Pietro-templom homlokzati falát be­lülről, az ablakok között; itt az akkori idők szokásához képest rendkívül nagy méretben, kitűnő freskóeljárással festette meg a négy evangélistát, továbbá Szent Pétert és Szent Pált, az egyik hajóban pedig nagyszámú alakot, akiknek ábrázolásában a görög stílust - mert ezt nagyon szerette - Giotto stílusával keverte. És mivel nagy örö­me telt benne, ha plasztikusan ábrázolhatta figuráit, köztudomású, hogy ezen a téren a lehető legnagyobb erőfeszítést fejtette ki, amire csak képes az ember. 

De legjobb műve, amelyet ebben a városban alkotott, a Kapitoliumon az említett Araceli-templomban látható, ahol a főoltár feletti boltozaton megfestette Miasszo­nyunkat a Kisdeddel a karján napfénnyel körülvéve, és lent Octavianus császárt, akinek a Sibilla Tiburtina megmutatja Jézus Krisztust, a császár pedig imádja a Megváltót; amint más helyen mondtuk, ennek a műnek az alakjai sokkal jobb állapotban vannak, mint a többi­ek, mert a boltíveken látható festményeket nem sérti annyira a por, mint a függőleges falakon láthatókat. 

Szűz születése

Mozaik ,Santa Maria in Trastevere, Róma (1291)


E művek után Pietro Toscanába ment, hogy megnézze Giotto és a mester más tanítványainak műveit; ez alka­lommal a firenzei San Marco-templomban sok alakot festett, amelyeket ma nem lehet látni, mert bemeszelték a templomot, kivéve az Angyali üdvözletet, amely a templom főkapuja mellett le van fedve. A San Basilio-templomban a Macine utca sarkán az egyik falra ugyan­csak festett egy Angyali üdvözletet; ez nagyon hasonlít ahhoz, amelyet előzőleg a San Marco-templom részére készített, és még egy másik képhez, amely Firenzében látható; így aztán néhányan azt hiszik, nem minden va­lószínűség nélkül, hogy ezek mind Pietro kezétől szármáznak; valóban nem is hasonlíthatnának jobban egy­máshoz. 

Azok közt az alakok közt, amelyeket az említett firenzei San Marco-templomban festett, láthatjuk V. Orbán pápa képmását, valamint Szent Péter és Szent Pál természetes hatású arcképét; erről másolta fra Giovanni da Fiesolo azt az arcképet, amely ugyancsak a fiesolei San Domenico-templom egyik táblaképén látható. És ez nem kis szerencse, hiszen azt a képet, amely, mint mondottuk, a San Marcóban volt látható, sok más fres­kófigurával együtt, fehér mészréteg borítja, mert mikor a kolostort elvették azoktól a barátoktól, akik előzőleg laktak benne, és a Domonkos-rendi frátereknek adták, szűk látókörűen és hozzá nem értően bemeszelték. 

Ké­sőbb, amikor Cavallini Rómába utazott, átment Assi­sin, mégpedig nemcsak azért, hogy megnézze a város némely épületét és azokat a nevezetes műveket, amelye­ket mestere és annak néhány tanítványa csinált, hanem azért is, hogy némi nyomot hagyjon művészetéről, s a San Francesco alsó templomában, a sekrestye felé eső keresztboltozaton megfestette Jézus Krisztus keresztre feszítését, fegyveres lovasokkal, akik különféle formájú és nagyon változatos, furcsa és különféle idegen nemze­tekhez tartozó ruhákba vannak öltözve. A levegőbe fes­tett néhány angyalt, akik odafönt lebegve különféle mozdulatokat tesznek, zokognak, némelyek kezüket a mellükre szorítják, mások összekulcsolják, ismét mások pedig a tenyerüket verik össze, s ily módon mutatják ki, hogy végtelen fájdalommal tölti el őket az Isten fiának halála. 

A lebegő angyalok mind szemközti vagy alulné­zetben vannak megfestve.
Ennek a műnek eleven és üde színezését nagyon jól végezte el a mester, és a freskó vakolatfelrakásai olyan jól illeszkednek egymáshoz, mintha a mester egy nap alatt csinálta volna az egészet. Megtaláltam rajta Athén hercegének, Gualtierinek címerét, de minthogy nem volt rajta sem évszám, sem másfajta felirat, nem állíthatom, hogy Cavallini festette. Mindenesetre megjegy­zem, hogy egyrészt mindenki határozottan Pietro keze művének tartja, a stílusa a lehető leghatározottabban Cavallini modorára vall, ugyanolyannak látszik, s énei­kül is elhihetnénk, hogy ő alkotta, hisz ugyanazon idő­ben működött festőként Itáliában, amikor Gualtieri herceg élt, így hát csinálhatta az említett herceg megbí­zásából. No de mindenki higgye, amit akar, ez a mű ré­giségében is dicséretre méltó, s a közhiedelmen kívül stílusa is azt bizonyítja, hogy Cavallini kezétől szárma­zik.
Pietro az orvietói Santa Maria-templomban is festett freskót, ahol a miseabrosz legszentebb ereklyéjét őrzik, mégpedig Jézus Krisztusról néhány jelenetet, és Jézus testét is nagyon gondosan megfestette; amint mondják, ezt a művet a város akkori ura, sőt zsarnoka, Messer Benedetto di Messer Buonconte Monaldeschi megbízásá­ból készítette. Hasonlóképpen némelyek azt állítják, hogy Pietro készített néhány szobrot is, amelyek - minthogy bármihez fogott is, tehetséges volt benne - nagyon jól sikerültek, és az ő kezétől származik az a feszület is, amelyet a San Paolo fuor di Roma-nagy­templomban láthatunk; ez a feszület, amint mondják, s ezt el kell hinni, 1370-ben beszélt Szent Brigittához. Fönnmaradt Pietrótól néhány hasonló stílusú mű is, amelyek azonban tönkrementek, amikor a régi San Pietro-templomot lebontották, hogy fölépítsék az újat.
Pietro minden dolgában nagyon igyekvő volt, és min­den erejével arra törekedett, hogy tisztességet és hírne­vet szerezzen magának a művészetben. Nemcsak hogy jó keresztény volt, hanem nagyon ájtatos is, és nagy ba­rátja a szegényeknek, jósága miatt nemcsak római hon­fitársai szerették, hanem mindazok, akik megismerték őt magát vagy műveit. Végül is késő öregségében oly nagy lelkesedéssel gyakorolta vallását, és olyan példás életet folytatott, hogy szinte szentnek tartották. Ezért nem szabad csodálkozni rajta, hogy az a feszület, ame­lyet ő készített, mint mondottuk, megszólalt a szent nőnek, de azon se, hogy egy Miasszonyunk, amelyet ugyancsak ő készített, végtelen sok csodát tett és tesz; ezt részletesebben nem akarom leírni, habár egész Itá­liában igen híres, és Pietro ecsetjére valló festési stílusa miatt több mint biztos vagyok benne, és nagyon világo­san látom, hogy az ő műve, akinek dicséretre méltó éle­te és az Isten iránt tanúsított áhítata méltó rá, hogy minden ember utánozza. 

Ezért hát ne higgye senki, hogy talán lehetséges az Isten félelme és kegyelme és jó erkölcsök nélkül tisztes rangra jutni; a szüntelen ta­pasztalat is ennek ellenkezőjét bizonyítja. Pietro Caval­lini tanítványa volt Giovanni da Pistoia, aki szülőváro­sában néhány nem nagyon jelentős művet alkotott. Vé­gül is Cavallini 85 éves korában halt meg Rómában; a szüntelen falfestés közben a nedvességtől tüdőbajt ka­pott. 1364 körül festett; tisztességgel temették el a San Paolo fuor di Romában. Sírfelirata:

quantum romanae petrus decus addidit urbi pictura, tantum dat decus ipse polo

amennyire róma város ékességét növelte festészetével pietro, annyi ékességet jelent az egész világ számára

Képmását sohase sikerült megtalálni, pedig nagy igyekezettel kerestem; ezért nem mutatjuk be.
- vége pietro cavallini életrajzának -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése