2010. április 1., csütörtök

Fra Angelico (1387-1455)

Fra Giovanni Angelico da Fiesole, akit a világi élet­ben Guidónak hívtak, nem volt kevésbé kiváló festőnek és miniátornak, mint amilyen kitűnő volt szerzetesnek, ezért mind­két okból megérdemli, hogy díszes emléket állítsunk róla. Bár kényelmesen meglehetett volna a világi életben és vagyonán kívül még kedvére kereshetett volna is művészetével, amelyet már ifjú korában kitűnően értett, ő mégis, természeténél fogva higgadt és jóságos lévén, saját lelki békéje és nyugalma érdeké­ben, de főként lelke üdvösségéért, jobbnak látta belépni szerze­tesnek a prédikáló barátok rendjébe. Mert bár Istent szolgálni minden helyzetben lehet, némelyek mégis úgy érzik, hogy job­ban üdvözülhetnek a kolostorban, mint a világi életben. Ami­lyen üdvös eredménnyel jár ez a jó lelkek számára, épp úgy az ellenkezőjére vezet s valóban nyomorúságos és szerencsétlen végre jut azoknál, akik más célból lesznek szerzetesek.
Irodalom: Vasari


Fra Giovanni kezétől származik firenzei kolostorában, a San Marcóban, néhány miniatúrával díszített kóruskönyv, amelyek oly szépek, hogy többet nem is lehet mondani róluk. Ezekhez hasonlók azok, amelyeket a fiesolei San Domenicóban készített és amelyeket hihetetlen odaadással dolgozott ki. Igaz ugyan, hogy ebben a munkájában egyik bátyja segédkezett neki, aki ugyancsak miniátor és igen gyakorlott festő volt. Ennek a jóságos festő-páternek egyik első műve egy táblakép volt, amely a firenzei Certosában az Acciaiuoli bíbornok főkápolnájában áll és a Madonnát ábrázolja ölében a Gyermekkel, lábainál néhány igen szép angyallal, akik zenélnek és énekelnek. Festett még a  Santa Maria Novella kereszthajójában néhány freskót, a kórus­sal szemben fekvő ajtó melletti falra. A régi orgonát záró ajtókra pedig egy Angyali Üdvözletet festett, amely ma a zár­dában van, a földszinti hálóterem ajtajával szemben, a két kolostorudvar között.







Levétel a keresztről 
Firenze, Museo di San Marco




A derék pátert érdemeiért annyira megszerette Cosimo de'Medici, hogy
amidőn a San Marco-templomot és kolostort fel­építtette, a káptalan egyik falára megfestette vele Jézus Krisz­tus kínszenvedését. A kereszt lábánál egyik felől ott állnak szomorkodva és sírva az összes Szentek, akik szerzetesrendek fejei vagy alapítói voltak; a másik oldalon Szent Márk evangé­lista áll az Isten-fiú Anyja mellett, aki eszméletét vesztette, amint a világ Megváltóját megfeszítve látta. Körülötte ott áll még a másik két Mária, akik keseregve támogatják őt, továbbá Szent Kozma és Szent Demjén. Állítólag Szent Kozma alakjá­ban Fra Giovanni barátját, Nanni dAntonio di Bancót ábrá­zolta. E kép alá, a kórusszékek támlái fölött elvonuló falsávra, egy fát festett, amelynek lábánál Szent Domonkos áll, míg az ágakat végző körökbe belefestette mindazon pápákat, bíboroso­kat, püspököket, szenteket és egyháztudósokat, akiket a prédi­káló barátok rendje mindaddig adott a világnak. Az első kolos­torudvarban, félkör alakú mezőnybe, gyönyörű alakokat freskált, továbbá egy igen sokat dicsért Feszületet, amelynek lábánál Szent Domonkos áll. A hálóterembe pedig, hogy ne is beszél­jünk mindarról, amit a cellák számára és a falakra festett, egy, az Új Testamentumból vett jelenetet festett, amely kimondhatat­lan szépségű. De különösen csodás szép a templom főoltárának táblaképe, amelyen egyszerűségükkel nemcsak a Madonna és az öt körülvevő Szentek (akik hozzá hasonlatosak) ébresztenek áhítatot minden szemlélőben, hanem a Szent Kozma és Demjén s más szentek vértanúságának történeteit ábrázoló predella is olyan, hogy képzelni sem lehet nagyobb odaadással megfestett, sem finomabb és jobban felfogott kis figurákat, mint az ott lévők.





San Marco könyvtár, Firenze



Angyali üdvözlet. Muso el Prado


Képek forrása (Irodalom:Vasari: A reneszánsz nagy művészei, ABC Könyvkiadó Rt. 1945)
Még több>>

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése