Palladio, Andrea, olasz építész (1508-1580), a felső-olaszországi késő reneszánsz nagymestere, az építészet történetének egyik legnagyobb alakja. Rómában szívta magába az antik architektúra szellemét, amelyet kevesen értettek meg nála jobban; sokat tanulmányozta Vitruviust s később maga is a reneszánsz nagy teoretikusainak sorába emelkedett. Műveinek nagy része szülővárosában, Vicenzában áll, amely valósággal múzeuma lett művészetének. Egyik korai műve, a „Bazilika” emeletes oszlopcsarnoka, alul dór, felül ión architektúrájának végtelenül finom arányaival s nyílásainak tökéletes ritmusával tűnik ki. Palladio híres nagy oszloprendje, itt még nem érvényesül teljes mértékben, mert a két emeletsor el van választva; szisztémája azonban már megvan, mert a boltívek kisebb értékű, másodrendű kettőzött oszlopokra futnak, igazi terrénuma Palladionak a palotaépítészet nagyvonalú művészete, páratlan formakészsége ebben alkotta a legkiválóbbat.
Palazzo Chierciati, Vicenza
Első palotája Udinében áll (Palazzo Antonini), a többi Vicenzában. A
Palazzo Chiericati (ma Museo Civico) a bazilikához képest nem ad újat. Földszintje triglyphonos párkányú római dór oszlopcsarnok, emeletének középső rizalitja váltakozó ormú ablakokkal áttört fal, kétoldalt csatlakozó ión loggiákkal. Nagyon finom alkotás, de az ívek hiánya miatt kissé merev hatású. A Pal. Thiene zárt homlokzatával, rusztikás földszintjével, kompozit-architektúrás, baluszteres mellvédjeivel a veronai palotaépítészetre, Sanmicheli művészetére emlékeztet s hasonló szisztémájú a Palazzo
Orazio Porto (Colleoni) is. A
Palazzo Valmarana homlokzata új és meglepő. A vertikális tendencia félrelöki a tradíciókat, áttöri az emeletsorokat elválasztó párkányt s az egész homlokzatot egyetlen hatalmas, páratlanul nagyvonalú kompozit pillérrendszerbe foglalja. Ugyanilyen szisztémájú a Loggia Bernarda (del Capitano), de homlokzatának fél-oszlopai révén még erősebb reliefje, nagyobb plasztikája van, mint a Valmaranának.
San Giorgio Maggiore, Velence
Nagyon erős volt Palladio a
villaépítésben is (V. ö. Burger, Die Villen des Andrea Palladio). Arhitecturája könnyen jellemezhető: sima falakkal dolgozik s csak egyes homlokzati részeket emel ki. A lisierai Villa Valmarana középrizalitját hatalmas orommal koronázza s földszinti homlokzatát hat ión oszloppal váltja ki. A bagnolói Villa Pisani eltérő kompozíció homlokzata egészen sima, jóformán minden architektúra nélküli s csak északi homlokzatnak középrésze van rusztikapilléresen, ormosan kiemelve. A Verona melletti Villa Saregót rusztikás törzsű kolosszális ión oszlopokkal körülvett udvara teszi érdekessé. Monumentalitásra törekszenek a malcontentai Villa Foscari, a piombinói Villa Cornaro s a fratta-polesinei Villa Badoer.
Főműve a villaépítés terén a Vicenza melletti
Villa Capra (Rotonda), teljesen centrális épület, négyzetbe foglalt alaprajzzal, közepén kör alakú csarnokkal, négy oldalán egy-egy hatoszlopos ión porticusszal. Alaprajza, a túlzott szabályosság keresése miatt, sok fogyatékosságban szenved, de homlokzata nemes és harmonikus, formái tökéletesek, s csendes nagy magányában, a buja zöld gyepágyak között, végtelenül poétikus hangulatot áraszt maga körül.
San Giorgio Maggiore, Szent György szigete a Szent György kolostor együttessel
(ma a Cini kulturális alapítvány gondozza)
mindkettő Velencében; egyik a San Giorgio Maggiore, másik a
Redentore. A S. Giorgio, amelynek kupolája a velencei lagúnák karakterisztikus motívumává lett, átépítés, míg a Redentore teljesen új koncepció. Dongás, egyhajós terem ez, kétoldalt kápolnasorokkal, a kereszthajó metsződésénél kupolával. Mindkét templom külső és belső architektúrája egyaránt nemes és klasszikus.
San Francsco della Vigna, Velence
Palladio műve a velencei S. Francesco della Vigna homlokzata is. Végül Palladio egy sajátosságos alkotásáról kell megemlékeznünk, a vicenzai Teatro Olimpicóról, amelyet Scamozzi fejezett be. Itt római hagyományokra támaszkodik s egy tisztán római karakterű színházat akar építeni. Különösen a színpad oszlopokkal és fülkékkel gazdagon tagozott architektúrája monumentális hatású, nemes és művészi (l. Színházépítés). Palladio terveit, úgy a kivitelre kerülteket, mint a papiroson maradottakat, O. B. Scamozzi adta ki pompás munkában, 295 rézmetszetű táblán (Vicenza 1776-1785).
Palladio mint építészeti író is kitűnt: kiadott egy nagyhírű művet az építészetről (
I quattro Libri dell'Architettura. Venezia, 1570). Ennek I. könyve az építőanyagokról, oszloprendekről és általános szerkezeti kérdésekről szól; a II. a magánépítkezést meríti ki, főleg saját példákkal a vicenzai palotaépítészet köréből, tárgyalja a villaépítést s kísérletet tesz az antik ház helyreállítására. A III. a köz- és híd építéssel foglalkozik, tekintettel az ókorra, végül a IV. a templomépítés problémáit tárgyalja, de túlnyomóan antik templomokról szól, keresztény templomokat csak mellékesen érint (Agnese, Bramante Tempiettója). Palladio zsenije jobban megtermékenyítette az utána következő századok építészetét, mint előtte vagy utána bárki másé.
Teatro Olimpicó, Vicenza
Ő adta az elhatározó útmutatást - bár példák voltak már előtte is - a nagy oszlop- és pillér-architektúrás homlokzati szisztémák alkalmazásához, s ő volt az, aki megmutatta, hogy az antik oszloprendek élő és elasztikus organizmusok, amelyeknek elemeit az architektonikus követelmények szerint nagy szabadsággal lehet kezelni. Megmutatta, hogy ugyanaz a homlokzat többféle méretű és arányú oszlopot bír el, sőt az oszlopok ilyetén keverése az architektonikus változatosság szempontjából üdvös és hatásos. Mindehhez hozzájárul nagyarány- és ritmus- érzéke, áttörő szerepe a palota- és villaépítészetben s innen magyarázható, hogy Palladio neve valóságos fogalom lett s egy országokban, mint például Angliába, ahol a palladiánus klasszicizmushoz még ma is ragaszkodnak az építészet egyik legfőbb tekintélyének vallják. Barát.
Tovább is van>>>
Munkák>>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése