Perugino (1446-1524)

Perugino, Pietro, eredeti nevén Pietro Vanucci, umbriai festő, született Cittá della Pieve 1446 meghalt 1524 Castello Fontignano (Perugia mellett) Az umbriai iskola leghíresebb és legtekintélyesebb mestere a XV. század második felében. Kezdetben Perugiában, valamelyik helyi mesternél tanult, majd P. della Francescánál dogozott, később Firenzében a Verrocchio műhelyében Leonardo tanulótársa. Főleg Perugiában, Rómában és Firenzében működött. Legnagyobb tanítványa Rafael volt a kisebb helyi festők közül legszorosabban Lo Spanga, eredeti nevén Giovanni di Pietro csatlakozott hozzá. Képeinek fölépítését a gazdag architektonikus háttérrel a firenzei művészetből vette. Mint technikus egyike az elsőknek, aki függő képein a tiszta olajtechnikára tér át, színei élénkek, tarkák és világítóak, olykor finom harmóniába is olvadnak, a formákat sokszor a fények és árnyékok segélyével, színeivel modellálja.

Próféták és  Sybilla (részlet)

 Szent Péter átadja a kulcsokat Krisztusnak: Pietro Perugino (1481-1482) Freskó, 335 x 550 cm Cappella Sistina, Vatikán

Főjellemvonása azonban az alakjaiba öntött és umbriai lényéből fakadó csendes, rajongásig menő áhítat. Alakjainak ovális arca szomorúan égre szegezett galambszemei, a sírástól csaknem reszkető kicsiny ajkai, a szelíd umbriai halmok, a vékony, aprólevelű fák szinte fogalommá váltak. Nem éppen változatos tárgyait (Mária élete, Pietá, Krisztus a kereszten, a Mennybemenetel) egészen leegyszerűsítette, visszatérő pózokba helyezett, csaknem különálló alakokra bontotta szét. Kár, hogy első pillanatra megnyerő alakjait és kompozícióit később a sok megrendelés csaknem ismétlődő hideg sémákká változtatta. Bizonyára előttünk ismeretlen hosszú fejlődés után első fönnmaradt biztos adatunk, hogy 1480-82-ben IV. Sixtus meghívására Rómában tartózkodik a Sixtus-kápolna freskói miatt.

Perugino:Mózes fiainak körülmetéltetése

Az eredetileg festett 6 freskóból 3 maradt ránk: Mózes fiainak körülmetéltetése és a Krisztus keresztelése, Pinturicchióval közös munkája. Teljesen az övé a Krisztus átadja a kulcsokat Péternek, hátterében a centrális elrendezésű templommal és a 2 diadalívvel, elől az apostolok és nézők finoman tagolt csoportjával. Rómából való visszatérése után (1491-99) főleg Firenzében élt és csak némi megszakítással Perugiában. Ez legszerencsésebb alkotásainak ideje: sokrészű oltárkép, középen A gyermek imádása, két oldalt 2-2 imádkozó szent (1491, Róma Villa Albani-Torlonia); köralakba komponált ülő Madonna Szent Katalin és Rózával és angyalokkal (Louvre); 1493-94 időből a világos színekben tartott Krisztus az olajfák hegyén és az architektonikus háttér előtt szimmetrikusan komponált Pietá (mindkettő Uffizi); a nagy Trónoló Madonna 4 szenttel (1493, Bécs, Kunsthist. Museum) és a Trónoló Madonna Ker. János és Sebestyénnel (1493, Uffizi), melynek csaknem nőies Sebestyén-alakja külön a Louvré-ban; egy rendkívül színes Madonna 2 szent nővel (fél alakok, Bécs, Kunsthist. Museum); a passzív alakokból kitűnően összeállított Sírba-tétel (1495, Pitti) 1496-ban fejezi be Firenzében (S. M. Maddalena de' Pazzi) legterjedelmesebb munkáját, a félkörívekkel 8 részre tagolt freskót, középen Krisztus a kereszten, mely alatt Magdolna térdel, két oldalt Mária Szt. Bernáttal és János evangélista Szt. Benedekkel, gyönyörű tájképes háttér előtt, ehhez csatlakozik a rendkívül finoman festett kisméretű Szt. Jeromos (Bécs. Kunsthist Museum) és a gyengéd, lágy hangulatú Mária megjelenése Szt. Bernát előtt (München). Trónoló Madonnáinak sémáját ismétlik későbbi oltárképei (Róma. Vatikáni képtár 1496 és Fano S. Maria Nuova 1497); 1499-ben hosszabb időre Perugiába megy, Rafael tanuló évei ebben az időben kezdődnek, valamint ebbe esnek a perugiai Cambio (pénzváltó csarnok) freskói (1499-1500) a 7 főerény allegorikus alakjai, az antik és keresztény világ ez erényeket megtestesítő képviselőivel, Krisztus színváltozása, A gyermek imádása a próféták és szibillák csoportja. A kötött program a művészt ismert szép alakjainak egybeállítására kényszerítette, az egésznek kultúrtörténeti érdekessége azonban igen nagy. Az 1499-1500 évekből több oltárkép való: A gyermek imádása 2 oldalt Szt. Mihály és Rafael arkangyal a kis Tóbiással (London); egy bájos Gyermek imádása (Pitti) a Rafael közreműködésével készült Mária megdicsőülése (1500, Uffizi) és a híres Mária eljegyzése (Caen képtár), mely Rafaelt hasonló megoldású képére (Brera) késztette. 1504-1507-i második firenzei korszaka kevésbé szerencsés műveinek kora: az Isabella d'Este megrendelésére készült Szüzesség és szerelem harca (Louvre), Mantegna Parnasszusának ellen képe; a Filippino Lippi által megkezdett Keresztről levétel (Uffizi) 1506-ban végleg elhagyja Firenzét, ez időből származik a finom kis Krisztus megkeresztelése (Bécs). 1509-23, az öregedő mester hanyatló kora, még sok munkáját foglalja magában. A legjelentékenyebbek köztük a Stanza dell' Incendio mennyezetfreskói Rómában (1508, 4 medaillon), melyeket Rafael, mestere iránti kegyeletből, épségben hagyott. Megemlítendő még pár kiváló arcképe: Francesco dell Opere (1494 Uffizi); a valaha Holbeinnek tulajdonított állítólagos önarckép (Róma, Borghese képtár);

a két vallombrosai szerzetes jellegzetes profilképe (Uffizi). Az utánzójától eredő két gyönge kép a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Madonna a gyermekkel és 6 kerubinfejjel és a Madonna a gyermekkel (Pálffy gyűjt), csak halvány fogalmat adnak a mesterről.

Irodalom és források: Bragliorotti, Notizie e documenti inediti intorno a Pietro Vanucci (Perugia 1874); Mezzanotte, Della vita e delle opere di P. V. (Perugia 1886); Orsini. Vita e elogio dell egregio pittore P. e degli scolari di esso (Perugia, 1804); Philipps (London, 1893); Williemson G. (London, 1903); Knapp Fr. (Knackfuss Künstlermonogr, Bielefeld 1907), Bombe W. (Klassiker d. Kunst Stuttgart-Berlin, 1914); Broussole, La jeunesse du Perugin et les origines de l'école ombrienne (Paris, 1901). Fónagy.

Tovább>>>