Sansovino, Jacopo (1486-1570)

Sansovino Jacopo (1486-1570), igazi nevén J. Tatti, firenzei származású szobrász és építész, aki különösen Velencében fejtett ki széleskörű és rendkívüli jelentős munkásságot. Nevét mesterétől, Sansovino Andreától vette át, akihez, mint művészhez és emberhez, Jacopo rendkívül közel állott, noha szobrászatára néha Michelangelo is befolyással volt. Legkorábbi munkái a firenzei székesegyház belsejében Szent Jakab apostolnak eleven szobra és a Museo Nazionalénak szép mozdulatú fiatal Bacchusa, melyben a reneszánsz-szellem még modorosság nélkül érvényesül. A római San Agostinóban egy nemes stílusú Madonnaszobor Andrea Sansovino, a Sta Maria di Monserrato Szt. Jakabja viszont Michelangelo stílusára emlékeztet.



Sansovino első építőművészi alkotása a római kis S. Marcello-templom és a Pal. Niccolini. A San Giovanni de' Fiorentinit is az ő tervei szerint kezdték építeni. 1527-ben, Velencében telepszik le, hova ő vitte az igazi érett reneszánsz-stílust, melyet a velencei hagyományokkal kitűnően egyeztetett össze és a város jellegéhez, pompaszeretetéhez idomított. Szobrászi felfogása mentes a római iskola modorosságaitól és a velencei eszménynek épp olyan kifejezője, mint Tiziano festészete. Legjobb itteni szobrászi munkái a Remény átszellemült alakja Venier doge (megh. 1556) síremlékén (S. Salvatore), Loggetta antik istenszobrai és domborművei (1540), valamint a San Marco ércből való sekrestye ajtaja (kitűnő prófétafejek), a Márkus evangélista csodáit ábrázoló, tartózkodó előadású domborművek, egy érctabernákulum-ajtócska és a négy evangélistának Michelangelo stílusára emlékeztető kis bronz szobra. A Doge-palota Óriáslépcsőjének Neptunusa és Marsa viszont üresen ható, gyengén komponált alakok. Épp így kevéssé sikerült Sansovinónak a páduai Santo számára Szt. Antal egy csodáját ábrázoló márványreliefje.

Jacopo Sansovino, Marciana Library, 1537-53, Velence

 

Velencei építészeti alkotásai közül a Biblioteca a legnevezetesebb (1536-tól). Az antik római motívumok felhasználásával készült, rendkívül gazdag, de logikusan alkalmazott és az architektúrát szervesen kiegészítő figurális és egyéb díszítéssel ellátott, alul dór, felül ión loggiás épület a reneszánsznak legünnepiesebb díszalkotása. Pazar pompa és konstrukció itt szerves egészben harmonikusan olvad össze. A Palazzo Corner Cá Grande alul rusztikás, felül a két emeleten köríves ablakokkal tagolt (1536), a Zecca indokolatlan mogorva épülete és a Márkus-torony kis ékszerszekrénye, a Loggetta Sansovinónak még nevezetesebb velencei profán építészeti alkotásai. A templomok között az egyhajós, dongaboltozatos karcsú toronnyal ellátott S. Giorgio dei Grecit és a négyszögletes termet képező S. Martinót kell felemlítenünk. Páduában az egyetem nagyszerű árkádos udvara egyenes gerendázatával, szintén Sansovino nemesen elgondolt építészeti műve.
Irodalom: L. Pittoni: Jacopo S. Ybl.
Források>>>
 
WebGallery of Art>>>