Ghirlandaio (1449-1494)

Ghirlandaio  (ejtsd: girlandájó),  Domenico, tkp. D. di Tommaso Bigordi, firenzei festő, született Firenze 1449. meghalt Firenze 1494. Firenzében tanult. Első kiképzését atyjánál, aki ötvös volt, nyerte, utána Alesso Baldovinetti tanítványa, azután Andrea del Castagno, majd Andrea del Verrocchio befolyása alatt képezte magát. A XV. sz. második felében a monumentális elbeszélő festészet csúcspontját képviseli és egyike a legjelentékenyebb freskófestőknek az olasz művészetben, aki Giottóra és Masaccióra vezet vissza. Annyira vérbeli freskófestő, hogy kijelentése szerint sajnálta, hogy Firenze összes falait be nem népesítheti freskóival. Az élet valószerű megjelenéseinek szépsége vonzotta és annak alárendelte az alakok komolyságát és az ábrázolt jelenet jelentőségét is. A szép, pompásan csoportosított arcképalakok méltóan vesznek részt nála a cselekményben.

Tornabuoni kápolna

Mária születése 1486-90. Freskó, Firenze, Santa Maria Novella-templom

Drámai hatásban, színezésben nem egy kortársa felülmúlta, de freskóinak egyszerű, komoly fölfogása, világosan csoportosított kompozíciója, szépségérzete és finom ízlése amazok fölé emelte. Lelkületében rokon Gozzolival, de térmegoldása érettebb. Az alakokat és a teret nagy összhangba hozza, a tájkép, városok látképe és a paloták enteriőrjei érdekelték, az antik építészeti emlékek és azok dekoratív díszítései, antik oszlopok, szobrok és szarkofágok, melyekről egész csomó vázlata (Codex Escurialensis, 1491 körül) maradt ránk egy tanítványa másolatában, és amelyeket képein fölhasznált. Az előtér elmélyítésével kapcsolatot képező Ghiberti festői elrendezése és Rafael nagyszerű megoldása között. Kissé hűvös tárgyilagossága, különösen függőképein, néha szárazon hat. Munkásságának első korszaka 1485-ig terjed. Szent Fina életéből vett freskói: halála és temetése (1475, San Gimignano, dóm) már elemeiben tartalmazzák későbbi jellemző jegyeit, melyek erősebben nyilvánulnak meg következő freskóin (1480, Firenze, Ognissanti): Szent Jeromos dolgozószobájában, a XV. századbeli tudós minden fölszerelésével, száraz tárgyilagosságában éles ellentéte Botticelli ugyanott és ugyanazon időből való rajongó Szt. Ágostonának, a refektóriumban levő Úrvacsora, a Leonardo előtti ábrázolások egyik legjelentékenyebbike, amely inkább a bibliai hűségre fekteti a fősúlyt, szép kilátásával a kolostor kertjének fáira és röpködő madaraira. Korának kolostori életéből ad jellemző képet a csak újabban fölfedezett és a Vespucci család arcképei miatt érdekes Maria Misericordiana. 1481-ből valók a Sixtus kápolna (Róma) freskói: néhány méltóságteljes pápaalak, de főleg Krisztus első tanítványainak, Péter és Andrásnak meghívatása, melyen sziklás partok közötti folyó tájképén kívül a kétoldalt elhelyezett, akkor Rómában élő firenzeiek arcképcsoportja, köztük Giovanni Tornabouoni, IV. Sixtus kincstárnoka s a pápai udvarba hívott görög filológus, Argyropulosz, kap meg. Ez időbe esik néhány függőkép: a Verrocchio hatását mutató komoly Trónoló Madonna szentekkel (Lucca, dóm) és az ötvös aprólékosságával megfestett ékszerek, perzsaszőnyeg, váza és ornamentikával ékesített Trónoló Madonna szentekkel és angyalokkal (Uffizi). 1485-1494 jelzi alkotó erejének legérettebb korszakát. Megnyitja ezt (1485) egyik főmunkája, a Santa Trinitá (Firenze). Sassetti kápolnájának freskói: jelenetek Szt. Ferenc életéből, köztük III. Honorius jóváhagyja a ferencrendiek alapszabályait, hű képe egy pápai konzisztóriumnak, hátul a firenzei Loggia dei Lanzi és a Palazzo Vecchioval, Lorenzo de' Medici és lyoni üzlettársa Francesco Sassetti, valamint fiaiknak, a többi között Angelo Poliziano arcképeivel, továbbá a Giotto S. Crocebeli freskója után, a későbbi idő minden pompájával festett Szt. Ferenc siratása. Még jelentékenyebbek, egyben legjellemzőbb munkái, a Santa Maria Novella (Firenze) szentélyének freskói (1486-90).

 Giovanna Tornabuoni

Rajtuk nem a drámai tartalom a fő, hanem a méltóságteljes, nemes emberi lét, miáltal a korabeli firenzei előkelők életének valóságos dicsőítései. Az egyik falon két jelenet Mária életéből, köztük Joachim elűzetése a templomból, háromhajós reneszánsz-templom nagyszerű architektúrájával, kétoldalt szépen elosztott arcképcsoportokkal, egyfelől a festő és segédei a másik oldalon a megrendelő fia, Lorenzo Tornabuoni és egyéb családtagok, Mária templomba menetele a lépcsőkön sietve fölmenő kecses Máriával. A hármas csarnok által ritmikus csoportokra tagolt Eljegyzés, és mind között a legnépszerűbb, Mária születése előkelő reneszánsz interieurben, amint a fiatal anya gazdag ruházatú barátnőit fogadja, élükön a szépséges Ludovica Tornabuonit. A másik falon ennek megfelelően két jelenetben Keresztelő Szent János történetét adja, melyek közt kiválik az előbbire emlékeztető Születés interieuriével és vendégeivel, de főleg Mária és Erzsébet találkozása, középen a két asszony monumentális csoportjával és a háttér gyönyörű kilátásával az Arno völgyére és Firenze erődítéseire továbbá Zakariás áldozata, a templom, apszisában előkelő nézőkkel, a Tornabuoni és Tornaquinci család tagjain kívül az akkori legelőkelőbb tudósok, Marsilio Ficino és Cristoforo Landini, Dante kommentátora arcképeivel. Függő képei között a legnevezetesebb, a Van der Goes akkoriban Firenzébe került hasonló tárgyú képe naturalisztikus fölfogásának hatása alatt keletkezett Pásztorok imádása (1485, Uffizi) antik szarkofággal mint jászollal, a köralakba komponált Királyok imádása (1487, Uffizi és Pitti) és a sok alakból álló Királyok imádása szép tájképpel (1488, Firenze, Ospedale degli Innocenti), a kissé száraz Mária és Erzsébet találkozása (1491, Louvre); ugyanitt egy naturalizmusában szinte megdöbbentő Nagyapa és unokája arcképe. Egészen kései munkái: Krisztus feltámadása (1494, Berlin) és Madonna glóriában (München). Michelangelo nála nyerte első kiképzését, tanítványai és állandó segédei voltak: fivérei Davide (1425-1525) és Benedetto (1458-1497), továbbá sógora Bastiano Mainardi, valamint Francesco Granacci.

Tornabuoni Chapel

Irodalom: Steinmann E. (Bielefeld, 1897); Küppers P. E. (Strassburg, 1916); Hauvette H. (Párizs, Les maitres de l'art); Davies S. G. (London).

Ghirlandaio Ridolfo, firenzei festő, Ghirlandaio fia, született Firenze 1483. meghalt u. o. 1561.
Előbb atyja, majd nagybátyjának tanítványa, később Fra Bartolommeo vezetése alatt, majd Rafael hatása alatt képezte magát. Működött Firenzében. Legjobb munkái a két utóbbi mester befolyását mutatják. Korai munkái Leonardo befolyására vallanak: Szent Katalin eljegyzése (1505 körül Firenze Convento della Quiete). Fra Bartolommeo hatása alatt keletkezett: Mária imádja a gyermeket, mögötte 2 angyal (Berlin), továbbá Pásztorok imádása (1510, Budapest, Szépművészeti Múzeum) 2 jelenet Szent Zenobius életéből (Uffizi). Korábbi munkák: Krisztus a két Máriával Golgotára megy (Firenze Pal. Antinori), Mária megkoronázása (1504, Louvre). Fónagy.

 Pásztorok imádása (részlet)

Tovább>>>