Alberti (1404-1472)

Alberti, Leone Battista, olasz építész és művészeti író Genovában született 1404-ben és 1472-ben Rómában halt meg. Családja száműzött lévén, ő csak harminc esztendős korában jutott el eredeti hazájába, Firenzébe. Vasari első tévedése éppen ez.
Az olasz reneszánsz egyik leghíresebb humanistája. Egyházi művei közül a rimini-i San Francesco a római diadalív szisztémája szerint tagozott főhomlokzatával s nemes arányú oldal-árkádjaival a korai reneszánsz egyik legklasszikusabb szellemű alkotása, míg a romszerű San Sebastiano és a S. Andrea, mindkettő Mantuában, egyszerű s nemes architektúrájukkal tűnnek ki. Dolgozott a firenzei Santa Mária Novellán is; ennek klasszikus főkapuja s igen dekoratív hatású felső emelete tőle ered. Templomainak belső térhatása is tiszta, harmonikus. Profán épületei közül nevezetes a pillér-architektúrás, rusztika-homlokzatú firenzei Palazzo Rucellai, amely igen jó arányú épület, de homlokzata túlságosan lapos, nincs benne elég plasztika. Sokan a Palazzo Pitti tervét is Albertinek tulajdonítják. 1428-ban látogatott első ízben a toszkán fővárosban, ahol Brunelleschivel, Masaccióval és Donatellóval együtt hitet tehet művészi elvei mellett.

Még nagyobb híre és befolyása volt irodalmi munkássága révén. Nagy művének, a megújított Vitruviusnak „editio princeps”-e csak halála után, 1485-ben jelent meg Firenzében, „X Libri de re aedificatoria” címen. E mű már külső beosztásában, 10 könyvre tagozottságában is Vitruviushoz simul s tartalma is nagyrészt követi amazét. Az I-III. könyv mindazt felöleli, amit vitruvius „firmitas” alatt tárgyal: a terep megválasztását, az építőanyagokat, alapozást; a IV-V. könyv az „utilitas”-t: az épületek válfajait, rendeltetésűk szerint; a VI. könyv a „venustas”-t, az architektonikus szépséget; a VII. a templomokat, a VIII. a köz-, a IX. a magánépületeket, a X. a Vitruvius VIII. könyvében tárgyalt vízépítészetet. Alberti felfogásban és képzettségben magasan Vitruvius fölött áll; könyvéhez beható tanulmányokat végzett s az adatokat jórészt saját tapasztalataiból merítette. Műve az építészeti irodalom egyik örökbecsű alkotása. 

A festészet és szobrászat problémáival is foglalkozott irodalmilag; „De pictura” és „De statua” írt könyvei méltóan sorakoznak főműve mellé.

 harangtorony, Ferrara

Forrás és irodalom: Leon Battista Alberti: A festészetről

Girolamo Mancini, Vita, Firenze 1911, P.H Michel, Boskovits M. Vayer L

Tovább>>>Wikiforrás

PONTICULUS HUNGARICUS: Alberti a szimetriáról