Caravaggio (1573-1610)

Caravaggio (ejtsd: karaváddzsó), tkp. Michelangelo Merisi v. Amerighi olasz festő, született Caravaggio (Bergamo közelében) 1573, meghalt Porto d'Ercole 1610. A Carracciak eklektikus, akadémikus irányával szemben a naturalista festés főképviselője Rómában. Festészetét a fény-árnyék-kontraszt felhasználása és a drámaiság jellemzi. A barokk művészet drámai hangvételű képviselőinek egyik első mestere. 1584-től Milánóban tanúlt S. Peterzonnál, de főleg az észak olasz reneszánsz mesterek , Morettót, Moránit, Lottót, Bassanót tanulmányozta. Fiatalkorában a velenceiek színeit (Giorgione, Tintoretto) tanulmányozta, azután Cavaliere d'Arpino tanítványa Rómában, kire később viszont ő hatott. Zsánerképei a nép köréből vett életnagyságú alakjaival új hangot és témát vittek be a római művészetbe, ugyanezt a naturalizmust képviselik vallásos tárgyú kompozíciói is népies, sokszor durva típusaikkal, erős világításukkal, feltűnő fekete árnyékaikkal. Korai képeit egyenletes, aranyos sárga tónus jellemzi, középkorának fekete árnyékos és kései képeinek erős ú. n. „pincevilágítású” képeivel szemben. A nagy nyomorúságban tengődő fiatal festő – modell hiányában – tükörből festett önarcképeinek sorát alkotta.

A festészet szexepilje - Caravaggiótól Canalettóig

Dávid és Góliát

Szent Jeromos meditációja

Csendélet

Menekülés Egyiptomba

Zsánerképei között korai idejű világos, aranyos tónusát képviseli A gitáros lány (Bécs, Liechtenstein-képtár), sötét árnyékos idejéből valók: Gitáros férfi (Torino), Zenélő csoport (Louvre), kései idejének félhomályát mutatják a Kártyázók (Drezda). Hasonló sorrendben követik egymást arcképei: Önarckép (Uffizi és Budapest, Szépművészeti Múzeum) és a kései Alof de Vignacourt, a máltai rend nagymestere apródjával (Louvre). Rómában (1600-1606) a Carracciakkal versenyezve vallásos képeket festett: Szent Máté (Berlin), valaha a római S. Luigi dei Francesi templomban, hol még ma is a két oldalszárny: Máté elhivatása és mártírhalála, továbbá Dávid Góliát fejével (Róma, Gallery Borghese), Krisztus Emmausban (London, National Gallery), Szent Sebestyén (Drezda).

Krisztus Emmausban (London, National Gallery)

 Mária halála

 Szent Péter keresztre feszítése

Hamiskártyások

Máté el hivatása (Róma, San Luigi Francesi)

Legszebb alkotásai e téren Krisztus sírba tétele (Róma, Vatikáni képtár), Mária rózsafüzéreket osztat a nép között Szent Domokos és Péter mártír által (Bécs, Kunsthistorie Museum) és fölülről világított, megkapó realizmussal festett hatalmas kompozíciója, a Mária halála (Louvre), valamint két nagy freskója: Pál megtérése, Péter halála (Róma. Santa Maria del Popolo).

 Hitetlen Szent Tamás

Ezek mellett mitológiai képek: A győztes Ámor, A legyőzött Ámor (1603 előtt, mindkettő Berlin). Rómában állítólag egy barátját ölte meg (1606), miért is Nápolyba menekült. Nyugtalan természete innen is Máltába, majd Szicíliába űzte, 1609-ben ismét Nápolyban, honnan Rómába igyekezett, útközben azonban a láz áldozata lett. Nápolyi munkái közül említendő: Péter megtagadja Krisztust (S. Martino). A Carracciak követői Olaszországban a művészet megrontóját látták benne, de a fiatalok lelkesedtek érte és még bolognai festőkre is, mint Reni, Domenichino, Guercino, hatással volt. Legtöbbre becsülték a Rómában megfordult idegenek: Rubens és a flamandok (Honthorst), sőt a franciák is (Valentin, Vouet). A nápolyi iskola megalapító mestere, Ribera, Salvator Rosa, sőt az ifjú Velazquez gyökerei is hozzá nyúlnak vissza.

Alof de Vignacourt, a máltai rend nagymestere apródjával

Irodalom: Eisenmann (Leipzig, 1879); Kallab W. (Wien u. Leipzig, 1906); Witting (Strassburg, 1916); Venturi L. (Róma, 1921); Rouchés G. (Párizs, 1920). ML szócikke, L. Venturi:Il. C Roma, 1921; B. Berenson: Del C., delle sue incongruense e della sua fama. Firenze, 1950; R. Longhi: C. Milano, 1952; J. Bialostocki: C. Warsawa, 1955; Lajta Edit, Fónagy.
 Még több>>>

Caravaggio Escluziv