Donatello (1386-1466)

Donato, akit családja Donatellónak nevezett, és aki néhány művén maga is így tüntette fel nevét, igazi nevén Donato di Niccoló di Betto Bardi (1386-1466), egyszerű firenzei takács fia, minden idők egyik legkarakterisztikusabb stílusú művésze. Műveit rendkívüli kecsesség, kitűnő megformálás és olyan kiválóság jellemzi, hogy idővel inkább hasonlították őket az ókori görögök és rómaiak legnagyszerűbb munkáihoz, mint bármelyik más művészét. Ama mesterek közé tartozik, akiknek születése nélkül koruk művészete másképpen fejlődött volna. Szobrászatában nemcsak szubjektív művészi vágyak, hanem minden művészre érvényes tárgyi eredményei is először jutnak kifejezésre. Művészetének főjelentősége a természet fokozottabb meghódításában, a művészet kifejező erejének megnövesztésében és a sajátos szobrászi problémák határozott megoldásában rejlik. Csak a jellemző érdekli, nincs az emberi testnek egyetlen porcikája sem, melyet fokozottabban kifejezőbbé, elevenebbé ne tett volna. De nemcsak az emberi testet, hanem a ruhát is ő ábrázolja először anyagszerűen.

Agónia a kertben, San Lorenzo, Firenze

Levétel a keresztről, bronz, relief, szószék

A kelme törései a ruharedők nála mindinkább természetesek lesznek. A gótika stiláris modorosságait fokozatosan legyűri. Ezen az úton oly következetességgel halad előre, hogy pályája végén szinte teljesen megfeledkezett a szépségről, a dekoratív értékek jelentőségéről. A firenzei székesegyház a campanile és az Orsanmichele faragott szobraiban fedezi fel és oldja meg először az emberi alak biztos állásának, kiegyensúlyozásának, a tagok szerves kapcsolatának fontos feladatait. Eleinte márványból faragja szobrait, majd később mindinkább a bronzot és az agyagot használja, hogy alkotásainak elevenségét fokozhassa. Domborművei ugyan festőiek, de a reliefstílussal nem állnak olyan ellentétben, mint Ghiberti domborművei. A reliefek összes válfajait felhasználja. Egy-egy tábláján bonyolult architektonikus háttér előtt, vagy keretben nagyszerű tömegjeleneteket ábrázol. Néha valóságos színpadi együtteseket fejleszt ki, a dráma legizgatóbb mozzanatát rögzíti meg, melynek hatása végig hullámzik az összes jelenlévőkön. Nagy tisztelője és ismerője volt az antik művészetnek, sok motívumot vesz át az antik művészetből, de ezeket szervesen beleolvasztja képzeletének forma-együttesébe. A puttónak újjászületése, a reneszánsz művészetbe való bevonulása is Donatello érdeme. Puttói nem jó nevelésű gyermekek, hanem huncut kis apróságok, akik nem törődnek a renddel, nem ismernek fegyelmet.

Külső szószék, Prátó

János evangélista

 Judit és Holofernész

Museo dell'Opera del Duomo di Siena. Donatello, "Madonna a gyermek Jézussal" ("Madonna del Perdono")

Donatello 20 éves korában, mint kőfaragó lép a székesegyház építő-vezetőségének, az Operának szolgálatába. Munkásságát négy fejlődési korszakra oszthatjuk. Az első korszak alatt, mely 1406-tól egészen római útjáig, 1432-ig terjed Donatello szinte kizárólag márványban dolgozik. Ekkor készíti a firenzei székesegyház, a campanile és az Orsanmichele fülkéi számára a szobrokat, kivéve a campanile Zucconeját, melyet Rómából való visszatérése után (1435) farag.

Zuccone

Ezek között legnevezetesebb János evangélista trónoló és Szent György, valamint Szent Márk és Jeremiás álló alakja. János evangélista (1409-1415) az első igazi reneszánsz ember szobra. Lángoló értelem árad a nagyszabású testből. Márk (1412) csupa jóság és határozottság, Szent György (1416) pedig a középkor büszke, tettvágyó, sasszemű lovagja. Jeremiás és a későbbi Zuccone ezekkel szemben csúnya arcú, de eleven eszű öregek. Az Orsanmichele számára készült Toulousei Szt. Lajos (bronz) inkább a korai reneszánsz architektúrájú fülkéje miatt nevezetes, melyet szintén Donatello faragott (1425).
A 20-as években jön létre a firenzei Museo Nazionale két márványból való Keresztelő Szent Jánosa. Donatello képzeletét sokszor foglalkoztatta a pusztában élő prédikátor. A szent alakját Donatello pályája folyamán mind erősebb realizmussal ábrázolta. Még előbb jött létre a firenzei Santa Maria

Novella fafeszülete, melyen a megfeszített Megváltót Donatello mint egyszerű, robusztus parasztot ábrázolta. Michelozzóval együtt Donatello ezekben az években 3 síremlékre kap megbízást, melyek közül azonban csak a firenzei Battisteróban lévő Baldassare Cossa-síremlék nevezhető közös munkának. A nápolyi Brancacci-síremlék számára Donatello csak egy domborművet farag, a montepulcianói Aragazzi-síremléket pedig Michelozzo már teljesen egyedül készíti. Cossa (XXIII. János pápa) síremléke, bár gótikus vonásai tagadhatatlanok, az első reneszánsz síremlék. Ez szolgált a későbbieknek mintául. Szobrászilag a pápa fekvő alakja a legnevezetesebb ezen az alkotáson. A sienai S. Giovanni keresztelő kútján Salome táncának domborműve, a vidám puttók, két allegorikus női alak, valamint a firenzei Marzocco (ülő oroszlán) voltak még Donatello első korszakának nevezetesebb termékei. Ebben a korszakban bontakozik ki a gótikából, és ekkor oldja meg először művészetének sajátos problémáit.

 Apostolok kapuja

A második korszak (1432-1443), mely Donatello római tartózkodásával kezdődik, páduai működésének megkezdéséig terjed. Művészete ezen idő alatt állott leginkább a római klasszikus művészet hatása alatt. Rómában egy puttókkal és a Sírba tétel domborművével ékesített márvány-szentségház volt a legnevezetesebb alkotása. A római benyomások mégis főleg a prátói székesegyház külső szószékében, e firenzei székesegyház énekes karzatában, a bronzból való Dávid-szoborban s a firenzei Santa Croce nagy Angyali üdvözlet domborművében érvényesülnek. A szószék és az énekes karzat reliefjeit aranymozaik háttér előtt táncoló, muzsikáló puttók, angyalkák ékesítik. A prátói szószék alatt lévő bronzpiaszterfőt Donatello mintája alapján Michelozzo öntötte.

Ebben az időben foglalkozik Donatello a székesegyház egyik sekrestyéje bronzajtajának készítésével. Az ajtódomborművek mintáinak töredékei a firenzei Museo Nazionaléban láthatók. Az aranyozott díszítésekkel ékes Angyali üdvözlet, de még inkább a meztelen Dávid Donatello legklasszikusabb törekvésű alkotása. Az utóbbi a Mediciek palotája egy udvarának kútját díszítette. A páduai tartózkodás előtt hozza létra Donatello a San Lorenzo régi sekrestyéjének szobrászi díszeit, úgy, mint a két bronzkaput és a domborműveket, Szent Lőrinc égetett agyag mellszobrát, melyekben a mester már szenvedelmesebb, impresszionistább stílust árul el.

 A bűnbánó fiú csodája, Padova

A harmadik korszak (1443-1453) Donatello páduai tartózkodásának 10 éve. Ez idő alatt a mester a San Antonio főoltárának bronzait és Gattamelata lovas szobrát alkotja. Itteni munkássága döntő fontosságú a páduai művészet továbbfejlődése szempontjából. A Szent Antal templom főoltárának nagy feszülete, Madonnája, szentjei, a Szent Antal csodáit ábrázoló domborművek, az evangélisták jelvényeinek és a zenélő puttóknak reliefjei, a Pietá és a Sírba tétel (kő), melyek készítésében segédek is közreműködtek.

Különösen a szent csodatetteit ábrázoló mély dombormű nagy jelentőségű. Ezekben Donatello a tömegjelenetek mesteri kompozíciójával, a drámai mozzanatok világos és jellemző kiemelésével, a beállítás nagyszerűségével a cinquecento mestereit is megelőzte. A Gattamelata (Erasmo da Narni) condottiere lovas szobra (1444-1447) Donatello legnagyobb szabású alkotása és nemcsak fejlődéstörténetileg, hanem amúgy is minden idők egyik legnevezetesebb lovas szobra. Ebben az időben (1451) faragja fából a velencei Frari-templom ösztövér Ker. Szt. Jánosát is. A 4. korszakában (1453-1466), mely a mester haláláig terjed, Donatello rövid utazásait leszámítva részint Sienában, főleg azonban ismét Firenzében dolgozik. Ennek az időnek gyümölcsei a firenzei Battistero Mária Magdolnája (fa), a Judit és Holofernes kútcsoport, melyet Medici Cosimo számára alkot, a sienai székesegyház Keresztelő Szent Jánosa és a firenzei S. Lorenzo két szószéke Krisztus szenvedéseit ábrázoló reliefekkel, mindegyik bronzból. Ebben az időszakban jut tetőpontjára Donatellónak szépséget megvető, a kifejezést szenvedelmesen hangsúlyozó realizmusa. A vad mozgalmasságú szószék-domborművek egyenetlenségeiért azonban a tanítványok felelősek.

Donatello Madonna-reliefjei is drámai hatásúak. Mária még legboldogabb pillanatában is gondterhes, mintha előre sejtené gyermeke végzetét.  Donatello életének külső körülményei nem mozgalmasak. Lucca ostromát leszámítva, melyben, mint hadi mérnök 1430-ban Brunelleschivel együtt vett részt, nyugalmasan teltek napjai. Nem kereste a politikát, a népszerűséget, nem igyekezett vagyont gyűjteni, bár keresete sokra rúgott. Életének igazi eseményei művészi élményei és alkotásai.

A fontosabb Donatello-monográfiákat írták: H. Semper (német), M. Reymond (francia), W. Pastor (német), A. G. Meyer (Knackfuss-Künstlermonographien LXV. (német), Éber László (magyar), E. Berteaux (francia), F. Schottmüller (német), P. Schubring (Klassiker der Kunst XI). Ezenkívül lásd W. Bode: Denkmäler; A. Venturi: Storia dell'arte ital. VI.; B. Schubring: Die italienische Plastik des Quattrocento; Ybl: Toscana szobrászata a quattrocentóban.

Donatello online
Tovább>>>