Cellini (1500-1571)

Portré

A toszkanai Cellini  (ejtsd: csellini), Benvenuto (1500-1572), jelentős olasz szobrász, ötvös és bronzöntő, éremvéső és bélyegmetsző, aki hírnevét mégis inkább nagyszerű önéletrajzának (németre Goethe, magyarra Szana Tamás, Füsi József fordította) köszönheti, ("Benvenuto Cellini élete és munkássága, amiképpen Ő maga megírta Firenzében") mint művészi alkotásainak. A sokfajta tehetséggel megáldott, de kötekedő és nyugtalan, kalandor életű, gyilkossággal is vádolt  VII. Kelemen és III. Pál pápa, valamint I. Ferenc francia király kegyeit élvezte. Környezetét óriások veszik körül. Bramante épületei és Michelangelo szobrai, Tiziano képei és Aristo tündér-eposza, Palesztrina fennkölt muzsikája s Machiavelli róka-intelligenciájú politikai elvei. A festők közül Pontormo, Rosso Fiorentino, Parmigianino, Bronzino és Primaticcio látszik el legmasszebbre. A szobrászok közül Bandinelli, Ammanati és Vincenzo Danti. 1527-ben Róma ostroma alkalmából a város védelmében vett részt. Többször tartózkodott Franciaországban, hol a Fontainebleaui nimfa című nagy bronz-reliefjét mintázta unalmas fekvő Diana alakjával. Ugyanitt készült a Bécsi Múzeumban lévő aranyozott, zománcozott. Neptunus és egy istennő alakjával ékesített híres sótartó. 1545-ben Cellini Firenzében telepedett le hol I. Cosimo herceg fogadta jóindulatába. Nyolc év alatt itt alkotta főművét, a Medúzaölő Perseust ábrázoló bronzalakját. A Perseusban anatómiai virtuozitásáról tesz tanúságot, ez a legtökéletesebb műve, nagyszerűen megmintázva, amit még kiemelnek a talapzat aprólékosan kimunkált kis szobrai és féldomborművei, tele változatos árnyalattal, figyelemre méltó részletfinomsággal. Ez az élettel teli ötletgazdagság messze túlszárnyalja riválisának Bandinellinek a hidegségét.

Perseus (részlet)

A szobor főjelentősége a hatásos beállításban, mindenünnen kellemesen ható körvonalaiban, a részlet-mintázás tökélyében rejlik. A Museo Nazionaléban (Bargello) I. Cosimo herceg bronzmellszobra jelentéktelen, csak kidolgozásában kiváló alkotás. A sason lovagló bronz Ganimédesz (u. o.), mely szintén az ábrázolt mozdulat szépségével tűnik ki, már jelesebb munka. A spanyolországi Escorial templomában egy szép márványfeszülete (1562) látható. Ötvösművei közül a már említett bécsi, sótartón kívül alig maradt reánk valami. E téren Cellininek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint amelyet meg érdemel. Az ötvösségről és a szobrászatról Cellini munkát is írt Trattati dell' oreficeria e della scultura címen (1568).
Irodalom és forrás: a M.L. szócikke, (Ybl Ervin) E. Plon: Benvenuto Cellini orfévre, médailleur, sculpteur; Molinier: Benvenutó C.; P de Bouchaud: B. C.; Darvai M.: B. C. élete és Torelli: Della vita e d. opere di B. C.
B. Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében, H. Focillon: B. C. Biografie critique, André Chastel: Itália művészete.

Celliniről vajmi keveset tudnánk, ha ő maga nem gondoskodott volna hallhatatlanságáról. Ötvösmunkái javarészt elkallódtak, ellenben élete alkonyán, mint maga mondta, megírta, illetve tollba mondta egy tizenéves fiúcskának "sokat hányatott életét". Róla keveset mondanak a korabeli krónikák, ellenben ő mindent és mindenkit megírt:a reneszánsz hétköznapjait, mindennapi életét, az összes lehető kulisszatitkokat. A legszemélyesebb okok, harag, méltatlanság, a maga megmutatás hiúsága, az elégtétel szerzés dühös indulata vették rá, hogy önigazolásul megírja az életét. Ezzel olyan emléket állított magának és korának, hogy minden túlzás nélkül a legnagyobb emlékirat írók mértékével lehet mérni. Goethe is ezen a nézeten volt, hiszen a pompás, gazdag és színes életrajzot ő is lefordította és hosszú tanulmányt írt róla. Az angolok egész kis könyvtárat írtak össze róla és nem is egyszer fordították le a művét, amelyben a reneszánsz önéletrajzát látják.
Cellini varászának titka ugyan az mint egyéb klasszikus műé: sikerült neki az élet olyan tömör és eleven képét művébe menteni, hogy mi magunk az olvasók is részt veszünk az eseményekben, a főhős minden megpróbáltatásában és örömében.

Kétségtelenül igaz, hogy aki e művet nem olvasta, nem mondhatja, hogy a reneszánsz e gazdag századát ismeri, aki azonban csak ezt az egy könyvet olvasta el, érzi, hogy a legtöbbet tudta meg, amit régmúlt korról egyáltalán tudni lehet.

Perseus talapzatának szobordíszei (részlet)
Giove

Perseus talapzatának szobordíszei (részlet)
Minerva

Tovább>>>

Benvenuto Cellini egyéb művek>>>