Castagno (c. 1421-1457); és Veneziano (c.1400-1461)

Andrea del Castagno 1421—1423 körül született valószínűleg San Martino a Corellában - apja később családjá­tól együtt Castagnóba költözött -, és 1457-ben halt meg Firenzében, domenico veneziano (Domenico di Bartolomeo) 1400 körül született, valószínűleg Velencében, és 1461-ben halt meg Firenzében. A kettős életrajz egyik sokszor emlegetett példája a Vasari-biográfiák hitelességé­vel foglalkozó forráskritikai kutatásnak. Mert amíg egy­részt a két mester műveinek adatai és művészetük jellem­zése Vasarinál pontosnak és hitelesnek mondható, addig másrészt az egymásba szőtt két biográfia alapjában téves képet ad a két festő egymáshoz való viszonyáról. Castagno feltehetően Fra Filippo Lippinél és Paolo Uccellonál tanult.

Utolsó vacsora, Sant' Appolonia, Firenze

Utolsó vacsora (részlet)

Szer­zőnk Castagno festői stílusának keményebb és nyersebb ka­rakterét belevetíti az emberi egyéniség túlzó rajzába, és Veneziano némiképpen szelídebb jellegű stílusát a jellem képében is tükrözteti. Odáig jut a művészi stílus és az em­beri karakter mindenkor veszélyes következtetésekre csá­bító összeötvözésében, hogy végül is Castagnóval megöleti Venezianót. A történeti tény az, hogy Veneziano négy esztendővel túlélte Castagnót. Viszont jelentős érdeme a Castagno biográfiának, hogy benne Vasari a toszkánai iskola minden túlzó rajzosság kultusza mellett is találóan bí­rálja a mester valóban kemény kolorizmusát, amelyben persze éppen Castagno stílusának sajátos értékei is meg­nyilvánulnak.

 Levétel a keresztről

Castagno fő müvei: Atyaisten és szentek freskóegyüttes, 1442, Venezia, San Zaccaria, a hajdani gótikus kórus boltozatán); Utolsó vacsora, Keresztre feszítés, Sírba tétel, Feltámadás (freskó együttes, 1450 körül, Firenze, Sanf Apollonia).

Mária mennybevitele, szentekkel ( táblakép, a firenzei San Miniato fra le Torri számára készült, 1449-1450, Berlin-Dahlem, Gemälde­galerie) ; Híres emberek („Uomini illustri", bibliai és his­tóriai személyiségek alakjai - freskóciklus, készült a legnaiai Villa Carducci számára, 1450-1451, Firenze, Sanf Apollonia) ; Szent Julianus és Krisztus - Szent Je­romos két szenttel és Szentháromság (két kápolna freskói, 1455 körül, Firenze, Santissima Annunziata); Niccolò da Tolentino (freskó, 1456, Firenze, Santa Maria del Fi­ore).

Domenico fő müvei : Madonna szentekkel (oltárkép, a Santa Lucia dei Magnoli számára, 1445 körül, Firenze, Uffizi; predellájának képei : szentek történetei, külföldi múzeumokban); Háromkirályok imádása (rondótábla-kép, 1450-es évek, Berlin-Dahlem, Gemäldegalerie); Ke­resztelő Szent János és Assisi Szent Ferenc (freskó, 1450-1460, Firenze, Santa Croce).

Következésképpen Vasari tévedései közé tartozik ez utóbbi freskó Castagnó-nak és nem Venezianónak tulajdonítható ; továbbá Ve­neziano Carnesecchi-Madonnája nem korai, hanem érett müve a mesternek (London, National Gallery); végre Castagno nem az 1478-i Pazzi-összeesküvésnek, hanem az 1434-i Albizzi- és Peruzzi-féle lázadásnak a tetteseit fes­tette meg elpusztult freskóján a Bargello falára. Fontos még tudni, hogy a firenzei Santa Maria Nuova - több élet­rajzban is említett - templom az ilyen nevű kórház temp­loma volt, ma Sant' Egidiónak hívják, és nem tévesztendő össze a Santa Maria Novella-templommal. Jellemző Va­sárinak, a késői cinquecento művész-írójának szemléletére Castagno elegáns életvitelének elismerő méltatása is.

Hazai közgyűjteményeinkben egyik mesternek sem található mű­ve; Castagno egy követőjétől a budapesti Szépművészeti Múzeumban van egy Keresztre feszítés táblakép.

[Bibliográfia: ML címszavai (Németh Lajos); Boskovits Miklós : Toszkán kora reneszánsz táblaképek (Corvina-sorozat, Bp. 1968) ; Berti, L. : Diamanti.]

tovább>>>