Ghiberti (1378-1455)

Ghiberti Lorenzo, Cione di Ser Buonaccorso fia, a XV. század első felének egyik legjelentékenyebb firenzei szobrásza. Ötvösséget tanult atyjától, majd nevelő apjától, Bartoluccio híres mestertől. Ghiberti 1400-ban tűnik fel, midőn a Battistero második bronzkapujára hirdetett pályázatot, Izsák föláldozását ábrázoló domborművével megnyeri. Ebben a korai munkájában Ghiberti szépségre törekvő, harmonikus, képszerű stílusa már tisztán érvényesül. A relief fölfogás még szobrászi 1403-ban, majd másodszor 1407-ben kötik meg Ghibertivel a Battistero második (az elsőt Andrea Pisano 1330-ban készítette) bronzkapujának elkészítésére a szerződést. 

Porta del Paradiso

A mester sok segéddel dolgozik, de a finomabb részleteket a szerződés értelmében mind maga Ghiberti mintázza. Kezdetben Donatellót, majd Michelozzót és Uccellót is segédei között találjuk. 21 évi munka után 1424 áprilisában fejezi be Ghiberti a bronzkaput, mely teljesen Andrea Pisano előbbi kapujának mintájára készült. A 28 gótikus formájú keretbe került dombormű közül 20 relief Krisztus történetének jeleneteit, az alsó 8 pedig a négy evangélistát és a négy egyházatyát ábrázolja.

Ez egyike a Krisztus életét bemutató 20 jelenetből, az északi kapun

Aranyozott bronz, 39 x 39 cm

Keresztelő kápolna, Firenze, 1403 -1424

A sarkokba Ghiberti emberfejeket mintázott, köztük a saját képmását is. Ghiberti azonban nemcsak a külsőségekben, hanem szobrászati stílusában is Andrea Pisano követője. Az antik művészet szépségkultuszának hatása alatt tulajdonképpen a trecento gótikáját fejleszti tovább. Nem annyira a mozdulatok ereje, a kifejezés őszintesége fontos Ghibertinek, mint a vonalak lágy gördülékenysége, a jól hangzó szimmetriák. Kitűnően oldja meg a csoportokat, ebben Masacciót is megelőzi. A bronzportále sikere folytán 1425 januárjában Ghibertit pályázat mellőzésével a Battistero harmadik bronzkapujának készítésével bízzák meg. 1452 júniusában szentelik fel ezt a remekművet, a Porta del Paradisót, mely a székesegyházzal szemben lévő oldalra, a díszhelyre került. Az előbbi portálék kicsiny mezői helyett Ghiberti a két ajtószárnyat tíz nagy táblára osztja, melyekre az ószövetség jeleneteit mintázza. Ghiberti itt nem törődik a klasszikus reliefstílus szabályaival, valósággal bronztájképet alkot. Nagyszerűek a tömegjelenetek, melyek Donatello páduai reliefjeinek mozgalmasságával vetekszenek. Mindent a szépség kultusza ural. A tíz bronztábla iskolája volt Firenze művészeinek. A táblák körüli foglalat fülkéiben lévő szobrocskák szintén Ghiberti fejlett dekoratív érzékét árulják el. Mindkét kaput Ghiberti az ötvenes években gyönyörű bronzfüzéres keretekkel vette körül, melyeket virágok, gyümölcsök, kis állatok élénkítenek. A gyümölcsök és növények egy része gipszleöntés útján készült, innen magyarázható csodálatos természetességük.

Paradicsom kapuja (részletek)

Az előbbi bronzportálé munkálataival egy időben Ghiberti az Orsanmichele fülkéi számára Keresztelő Szent János (1414) és Máté evangélista (1419-1422) szobrát mintázza, melyekhez 1428-ban Szent István vértanú alakján csatlakozik. Mind a három szobor tökéletes bronzöntvény. A legmarkánsabb köztük Máté evangélista alakja. A másik kettőben még a gótikus formaritmus érvényesül. A húszas évek előtt mintázza Ghiberti Jézus megkeresztelésének és Keresztelő Szent János elfogatásának domborműveit Jacopo della Quercia sienai keresztelő kútja számára. Ez a két nem éppen hibátlan relief az átmenetet képviseli a két bronzportálé tábláinak relieffelfogása közt. Viszont a Porta del Paradiso bronztájképeinek stílusa érvényesül Szent Zenobius érvből való ereklyeszekrényének domborművein (1440). Több sírlapot és egy koszorút tartó lebegő angyalokkal ékesített kicsiny ereklyeszekrényt is alkotott Ghiberti, kinek utolsó műve a firenzei S. Egidio templom márvány szentségházának Bernardo Rossellino alkotásának, az Úr alakjával ékesített ércajtócskája.

Korbácsolás, északi kapu

Ghiberti mint ötvös sok kis remekművet készít előkelő rendelői számára, de ezekből semmi sem maradt reánk. Ghiberti jelentékeny szerepet játszik a firenzei székesegyház kupolájának építkezési munkálataiban és a templom számára üvegablakokat is fest. Ezenkívül jelentékeny művészettörténeti író. Emlékiratai (kommentárjai) a reneszánsz legelső elméleti és művészettörténeti forrásmunkái közé tartoznak. (Kommentárokkal kiadta J. v. Schlosser, Berlin, 1912). Adatai megbízhatók, Ghiberti Donatellóval és Luca della Robbiával kétségtelenül a korai quattrocento legnagyobb firenzei szobrásza. Nélküle nem volna teljen az Arno-parti város korai reneszánsz művészete.
Ghiberti Vittore (1415-1496), firenzei díszítő szobrász, a nagy Lorenzo Ghiberti. fia, aki
apjának a második érckapu munkálataiban és a két portálé páratlanul gazdag díszítésében segédkezett.

Még több>>>