A perspektíva szenvedélyes művelője, ki az építész Brunelleschi tapasztalatalt elméletben és gyakorlatban igyekezett folytatni, a növények első tanulmányozója és ábrázolója természet után, ki képeiben (különféle színű lovak csataképein) gyakran dekoratív hatásokra törekedet. Eleinte ötvös és segéd Ghiberti második kapuján Firenzében, azután dekoratív munkákkal foglalkozott, melyek mind elpusztultak: mozaikok Velencében, egyszínű freskók Páduában, ablaktervek Firenzében.
Éjszakai vadászat, táblakép,1460, tempera,Oxford, Ashmolean Museum
Kevés munkája maradt ránk: a Vízözön, Noé áldozata és részegsége (1446 körül), freskók rossz állapotban, (Firenze Santa Maria Novella keresztfolyosó). John Hawkwood angol zsoldosvezér (condottiere) lovas képe (freskó, szürkés-zöld, vörös alapon, Firenze, dóm). A Palazzo Medici számára festett csatakép-sorozatból lovascsaták (Uffizi, Louvre, London, National Gallery) a csodatevő szentségtartó történetét ábrázoló képecskék (oltár-polcképek, (Urbino képtár), Szent György és a sárkány (táblakép, 1456 körül, London, National Gallery),San Romannói-i csata (három táblakép, a firenzei Palazzo Medici Riccardi számára készült, 1456-1460, London, National Gallery, Firenze, Uffizi, Párizs, Louvre)
Neki tulajdonítják még a keskeny fatáblára festett 5 arcképfejet: Giotto Brunelleschi, Donatello, Uccello és Manetti. „A firenzei művészet alapítói” címmel, 1450 körül (Párizs, Louvre).
A Firenzei művészet alapítói
Uccello, Paolo portré egy fiatalember
Olaj, vászon, 47 x 36 cm Musée des Beaux-Arts, Chambéry
Vasari életrajza a mester jelentős perspektívatanulmányainak kissé karikírozottan túlzó taglalása ellenére is a pályakép és az életmű tárgyilagos méltatását nyújtja.
Uccello, Paolo temetkezési emlékmű Sir John Hawkwood zsoldosvezér
Freskó, 820 x 515 cm Duomo, Firenze
„Paolo Uccello a Giottót követő korszak legkönnyedebb és legleleményesebb festőművésze lehetett volna, ha legalább annyi fáradságot fordít az emberek és az állatok ábrázolására, mint amennyi fáradságot és időt a perspektíva kérdéseire fordított ő hiszen bármilyen szellemesek és szépek is a távlat törvényei, ha valaki mértéktelenül elmélyed bennük, csak elfecsérli az időt, erőlteti a természetet, megterheli elméjét, s ezért tehetsége, amely eredetileg könnyed és termékeny volt, nagyon gyakran nehézkessé és meddővé lesz, ha pedig nagyobb fontosságot tulajdonít a perspektívának, mint az emberi alakoknak, stílusa kiszárad, képei megtelnek oldalnézetekkel ; mindez oda vezet, hogy a művész túlságosan apró részletekre bontja fel a dolgokat; ráadásul az effajta festő gyakran magányos, különc, búskomor emberré válik és elszegényedik, mint Paolo Uccello, aki, bár a természet éles és bölcs elmével ajándékozta meg, csakis a perspektíva némely nehéz és képtelen kérdésének tanulmányozásában lelte örömét; ezek elmésségük és szépségük ellenére annyira gátolták őt az emberi alakok ábrázolásában, hogy minél jobban megöregedett, annál rosszabbul oldotta meg az efféle feladatokat. Nem kétséges, hogy ha valaki túlzott okoskodással akar úrrá lenni a természeten, saját elméjét csiszolja ugyan, de művei sohasem tűnnek olyan könnyednek és kecsesnek, mint azoknak a művészeknek természetes alkotásai, akik mértékletesen, megfontoltan és józan elmével mindig azon fáradoznak, ami igazán fontos,…” a teljes életrajz>>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése