Ambrogio Lorenzetti születési éve nem ismeretes, pályája 1319 körül indult Sienában, meghalt 1349-ben ugyanott. Vasari az életrajz rövidsége ellenére is kiváló érzékkel emeli ki a mester úttörő eredményeit a sokalakos jelenetek szerkesztése és a természetábrázolás, különösképpen a tájfestés területén. Fivérével, Pietro Lorenzettivel együtt egyéni módon ötvözték össze a giottói és a ducciói vívmányokat. A sienai Ambrogio nemcsak tanult Firenzében, hanem az ottani festőcéh tagja is volt. Ő az első, akitől monumentális müvek maradtak ránk a profán festészet műfajában, és ezekben a freskóiban az allegorikus kompozíciók költői harmóniában egyesülnek a mindennapi városi és vidéki élet közvetlen megjelenítésével. Bennük Lorenzettinek Vasaritól említett közéleti aktivitása, irodalmi érdeklődése mintegy a művészeti szférába átemelve nyilvánul meg.
Allegoria, Freskó, Palazzo Publico Siena,1338-1340
Fő müvei : Jelenetek a ferences rend történetéből (freskó, 1330 körül, Siena, San Francesco) ; „Maestá"-Madonna - ez az elnevezés a Madonnát a gyermek Jézussal, trónuson, angyaloktól és szentektől környezve megjelenítő ábrázolási típust jelenti (oltárkép, 1330-as évek, Massa Marittima, Municipio) ;
Madonna Szent Proculussal és Szent Miklóssal, jelenetek Szent Miklós legendájából (oltárkép részletei, készült a firenzei San Procolo számára, 1332, Firenze, Uffizi) ;
A jó és a rossz kormányzás (freskóciklus, 1338-1340, Siena, Palazzo Pubblico);
Tengerparti város és Tóparti kastély (táblaképek, 1340 körül, Siena, Pinacoteca) ;
Madonna del Latte ( Szoptató Mária - táblakép, 1340 körül, Siena, Palazzo Arcivescovile) ; Bemutatás a templomban (táblakép, készült a sienai Spedaletto di Monnagnese számára, 1342, Firenze, Uffizi) ;
Angyali üdvözlet (táblakép, 1344, Siena, Pinacoteca). A sienai trecento nagy mesterei közül Ambrogio Lorenzetti az egyetlen, akinek magyarországi közgyűjteményben is látható eredeti müve : a budapesti Szépművészeti Múzeum Madonna-táblaképe, egy oltárkép töredéke.
[Bibliográfia : ML címszava (Mojzer Miklós) ; Boskovits Miklós : Korai olasz táblaképek (Corvina-sorozat, Bp. 1966); Prokopp Mária: Lorenzetti. Bp. 1974, MKK; Borsook, E. : Diamanti.]
Szent Benedek Ambrogio Lorenzetti
1330-1340
Arany-és tempera, fa, Siena, Museo dell'Opera del Duomo
"Ha a kiváló tehetségű művészek nagy hálával tartoznak a természetnek - amint kétségkívül azzal tartoznak -, még nagyobb hálával tartozunk mi nekik, hiszen ők nagy igyekezettel megtöltik a városokat magasztalt épületekkel, hasznos és szép jelenetek kompozícióival, miközben saját maguknak legtöbbször hírnevet és gazdagságot szereznek műveik révén, mint Ambrogio Lorenzetti sienai festő is, aki szép és gazdag leleményességről tett tanúságot a jól átgondolt szerkesztésben és figuráinak a jelenetbe való beillesztésében. Erről igaz bizonyságot tett Sienában a ferencesek kolostorában egy jelenet, amelyet Lorenzetti nagyon könnyeden festett meg a kolostor kerengőjében; azt ábrázolta rajta, hogy milyen módon lesz egy fiatalember baráttá, és hogyan megy el néhány más társával együtt a szultánhoz, hogyan verik meg és ítélik karóba húzásra, miképpen akasztják föl egy fára, végül hogyan fejezik le őket, miközben félelmetes vihar tör ki.
A rossz kormányzás allegóriája, Siena, palazzo Publico, sala dei Nove, 1338
 | |
Ezen a képen nagy művészettel és ügyességgel festette meg a levegő elsötétedését, az eső és a szelek dühét az alakok gyötrelmes mozdulataiban. Innen tanulták meg a modern mesterek a szóban forgó ábrázolásmód stílusát és elvét, így hát Lorenzetti végtelen dicséretet érdemel, minthogy addig ismeretlen formát hozott létre. Ambrogio gyakorlott freskófestő volt, nagyon ügyesen és könnyeden kezelte a temperafestéket, amint még ma is látható azokon a táblaképeken, amelyeket a siena-i Monna Agnesa kis kórháza részére készített; új és szép kompozícióval festett meg rajtuk gondosan egy-egy történetet. A nagy-kórházban, a homlokzati freskón megfestette Miasszonyunk születését, és azt, amikor a szüzek közt elmegy a templomba. 
A jó kormányzás allegóriája, Siena, palazzo Publico, sala dei Nove, 1338
Az említett város Ágoston-rendi barátainak kolostorában a káptalanteremben a boltíven az apostolok láthatók papírral a kezükben; mindegyikük papírjára fel van írva a Credónak az a része, amelyet ők írtak meg, lábuknál pedig egy kis jelenet, ugyanazzal az apostollal, aki fent az írással kezében áll. Emellett a főfalon Szent Katalin vértanú három jelenete látható, amint a zsarnokkal vitázik egy templomban, középütt pedig a szenvedő Krisztus a kereszten a latrokkal, alul a két Mária, akik az elájult Szűz Máriát tartják; ezeket a műveket Lorenzetti nagyon kecsesen és szép stílusban festette meg; a sienai Signoria palotájában az egyik nagyteremben az asinalungai csatát, majd mellette a békét és annak eseményeit ábrázolta; itt kora ízlésének megfelelően tökéletes kozmográfiát festett; ugyanebben a palotában zöld festékkel nagyon szépen ábrázolt nyolc jelenetet.
Ambrogio Lorenzetti Oltár a Szent Mihály, 1330
Úgy beszélik, hogy Volterrába is elküldött egy tempera táblaképet, amelyet nagyon dicsértek abban a városban; Massában, miközben mások közreműködésével freskót és egy táblaképet festett az egyik kápolnában, megmutatta társainak, hogy milyen okosan és tehetséggel műveli a festészetet; freskót festett Orvietóban is, a Santa Maria-templom szentélyében. E művei elkészülte után Firenzébe utazott, a San Procolo-templomnak egy táblaképet készített, és az egyik kápolnában kisalakos jeleneteket festett Szent Miklósról, hogy kedvére tegyen bizonyos barátainak, akik szerették volna látni munkamódszerét; mint gyakorlott művész, olyan rövid idő alatt végezte el ezt a munkát, hogy hírnevet és végtelen megbecsülést szerzett magának.
Ez a műve, amelynek predelláján megfestette saját arcképét, volt az oka, hogy 1335-ben Ubertini püspöknek, Cortona akkori urának parancsára meghívták ebbe a vá
Miután e művét befejezte, visszatért Sienába, tisztességben élte le élete hátralevő részét, nemcsak azért, mert kiváló mester volt a festészetben, hanem azért is, mert fiatalságában irodalommal foglalkozván, az irodalom hasznos és kedves társa volt a festészetben, és oly nagy díszére vált egész életének, hogy legalább olyan szeretetre méltóvá és kedveltté tette, mint a festészet mestersége; ezért nemcsak hogy müveit és erényes emberekkel érintkezett szüntelenül, hanem saját maga nagy tisztességére és hasznára részt vett a köztársaság ügyeinek intézésében is. Ambrogio erkölcsei minden tekintetben dicséretre méltók voltak, s inkább nemes emberre és filozófusra, mintsem művészre vallottak. Lelke mindig készségesen beérte azzal, amit a világ és az idő adott neki - s ez még jobban megmutatja emberi bölcsességét -, így hát szerény és nyugodt lélekkel viselte el a jót és a rosszat, amit a sors mért rá.
Valóban el sem lehet mondani, hogy a nemes erkölcsök, a szerénység és a nevelés adta egyéb jó tulajdonságok milyen tisztes társaságot jelentenek minden művészet számára, de kiváltképpen azok számára, amelyek az értelemből és a nemes és emelkedett elmékből merítenek, így hát mindenkinek legalább olyan kedvessé kell lennie erkölcsi, mint művészeti kiválósága révén. Ambrogio végül, élete alkonyán saját maga nagy dicsőségére táblaképet festett a chiusuri Oliveto-hegyen. Nem sokkal ezután nyolcvanhárom éves korában boldogan és keresztényhez illően jobblétre szenderült. Müvei az 1340 körüli időben készültek.
Mint mondottuk, Ambrogio saját kezűleg festett képmása a San Procolo-templomban látható táblaképének predelláján, csuklyával a fején. És hogy milyen kiválóan rajzolt, albumunkból is kitetszik, néhány nagyon jó, saját kezű rajzát őrizzük benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése