Canaletto (1697-1768)

Canaletto, más néven Giovanni Antonio da  Canale, másképp „il Torino”, velencei festő, szül. Velence 1697, meghalt Velence 1768. Úttörő mester, aki Olaszországban a Carlevaris által művelt városi látképek helyett hangulatos tájképeket festett. Mestere atyja, Bernardo Canale színházi díszletfestő volt, azután Rómában tanult, majd két évet Londonban töltött (1648-48) és utána végleg Velencében telepedett meg. Római, londoni és velencei részleteit perspektivikus hűséggel ábrázolja, amellett azonban teljes festői felfogással, az erős napfénytől átitatott levegőt, a könnyed ködfelhőket és árnyékokat, a vizet széles, lágy ecsetkezeléssel. A tájképein szereplő alakokat néha Tiepolo festette bele.

 Az Arsenal bejáratának látképe, Velence (Hadihajó gyár)

Mendicanti (koldúsok) csatorna, Santi Giovanni e Paolo, és a Scuola di San Marco, Verroccio: Colleoni lovasszobrával

Nyugati moló További munkák

Canal grande a Rialtó hídról nézve

 Szent Márk tér

Képeinek egyik legnagyobb gyűjteménye (mintegy 40 darab) Windsorban, köztük római (1742), velencei (1744) és néhány Themse-parti tájkép, egy a Colosseumot ábrázoló képe (1743) Hampton Courtban, legszebb velencei tájképei (Scuola di San Rocco, Piazza San Marco, a Procuratiák stb.) a National Galleryban Londonban.
Olasz képtárakban aránylag kevés képe, a legszebbek egyike Torinóban (A doge-palota). Több velencei látképe (Canale Grande, SS. Giovanni e Paolo, Campo S. Giacomo di Rialto stb.) Drezdában, továbbá a Louvré-ban (Sanat Maria della Salute), valamint Bécsben a Liechtenstein-képtárban (Canale Grande, Piazza San Marco), nálunk, a Szépművészeti Múzeumban (Piazza dell' Orologio Velencében, A Panteon Rómában).
Tanítványai közül leghíresebbek Fr. Guardi és BernardoBoletto, Canaletto unokaöccse,  aki szintén Velence szülötte volt. (1720-1780)

Bernardo Bellotto: Canal grande, Velence

Termékenyebb, mint nagybátyja. A levegő- és vonalperspektívát még pontosabban, részletesebben, de keményebb és szárazabb ecsetkezeléssel adja képein, a vizet sokszor egész sematikusan. Élete változatos, egy ideig Rómában, Velencében és néhány észak-olaszországi városban, majd 1747-58-ig Drezdában tartózkodott, 1758-60-ig Bécsben, azután Varsóban és ismét Drezdában élt, míg végre 1788-ban, mint udvari festő Varsóba költözött. Korábbi képein még nagybátyja meleg tónusát találjuk: Torinói részletek (Torino, képtár), Velencei tájképek (Milano, Brera). Drezdai letelepedése után felfogásában alig van fejlődés többé. A drezdai képtárban mintegy 37 képe van: drezdai, pirnai látképek, továbbá veronai, velencei és néhány varsói. Bécsi tartózkodásának emlékei a Kunsthist Museumban (Bécs) levő képei: a schönbrunni és schlosshofi kastélyok, a dévényi romok, valamint bécsi részletek. Nálunk a Szépművészeti Múzeumban firenzei látképei vannak (Piazza della Signoria, Az Arno partja). Szintén karcolt, mint Antonio.

Irodalom és forrás: Moureau, Antonio Canal dit le C. (Paris, 1894); Meyer R., Die beiden C. (Dresden, 1878); Uzanne O., Les deux C. (Párizs, 1906). Fónagy. ML.szócikke (Ybl Ervin)
Tovább>>>