Bartolommeo, Fra, másképp Baccio della Porta, olasz festő, született Firenze 1472, meghalt Firenze 1517.
Cosimo Roselli műhelyéből került ki, érzésvilágára eleinte az akkor Firenzében tartózkodó Perugino hatott, stílusának kifejlődésére azonban
Leonardo volt meghatározó fontosságú. Így lett a cinquecento „klasszikus” stílusának egyik megalapítója, a szimmetrikus architektonikusan fölépített zárt kompozíció meleg világító színek, a fény és árnyék nemes, előkelő mestere. Monumentális formái később Michelangelo hatását is éreztetik (Szent Márk, Uffizi, Firenze), Mater misericordiana (luccai képtár). Kezdetben
Albertinellivel együtt dolgozott (Utolsó ítélet freskó, Uffizi. Firenze). Savonarola hatása alatt belép a dominikánus szerzetbe (1500) és élete végéig a San Marco kolostorban nagy műhelyt tart (egy ideig Albertinellivel), ott Savonarola egy arcképe is tőle. Főtémája a „santa conversazione”: Madonna szentekkel (dóm, Lucca Louvre, Párizs), Szent Katalin eljegyzése (Pitti, Firenze), Szent Anna szentekkel (Uffizi, Firenze). Főmunkái: Krisztus, mint a világ megváltója; Krisztus siratása (mindkettő Pitti, Firenze) ez utóbbi a meleg színek, a kifejezés és finom vonalritmus főpéldája. Egyik utolsó műve (1516) a Bemutatás a templomban (Bécs, Kunsthist. Mus.)
Irodalom: Knapp (Halle, 1903.) H. v. d Gabelentz (Leipzig, 1922). Fónagy.
Bemutatás a templomba, Bécs
Savonarola, San Marco kolostor, Firenze
Lásd még>>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése