Gentile da Fabriano (c.1370-1427) és Pisanello (c. 1395-1450)

Gentile da Fabriano (Gentile di Niccolò di Giovanni di Massio) 1370 körül Fabrianóban született, és 1427-ben Rómában halt meg. Pisanello (Antonio Pisano) 1395 előtt Pisában született, és 1450-ben halt meg. Festő és éremművész. A művészettörténet legnagyobb éremművészei közé tartozik. Veronában első mestere feltehetően Stefano da Verona volt. Kettőjük egyesített életrajzában Vasari szerencsésen kapcsolja össze az itáliai kora reneszánsz két nagy mesterének rokon életművét. Mindketten sikeresen stilizáló harmóniában társították a késő gótika hagyományait az új korszak vívmányaival. Gentile és Pisanello a reneszánszkutatás terminológiájával az „internacionális gótika" legjelentősebb festői között foglalnak helyet, és Pisanello egyben a reneszánsz éremművészet úttörő nagy szobrászmestere is. Az internacionális gótika e korszaknak az a kozmopolita irányzata, amely magas színvonalon elégítette ki az európai társadalom arisztokratikus egyházi és világi rétegeiben még elevenen élő konzervatívabb igényeket, délen és északon egyaránt.

Gentile da Fabriano: Oltárkép, Santa Trinità, Firenze

Gentile fő müvei : Mária koronázása, szentek, és jelenetek a szentek életéből (poliptikon, a Valle Romita-beli Val di Sasso minorita temploma számára készült, 1400 körül, Milano, Brera). Háromkirályok imádása és Jézus gyermekségének jelenetei (oltárkép, a firenzei Santa Trinità számára készült, 1423, Firenze, Uffizi; egyik predella-képe : Paris, Louvre) ; Madonna angyalokkal, szentek és jelenetek a szentek életéből (poliptikon, a Quaratesi család megbízásából a firenzei San Niccolò Oltrarno számára készült, 1425, London, National Gallery; egyes részletei: Roma, Pinacoteca Vaticana; Washington, National Gallery).
A római San Giovanni in Laterano freskóciklusáról (1427-től) csupán rekonstrukciók tanúskodnak.

Pisanello: Zsigmond római császár

Pisanello: Fürjes Madonna

Pisanello fő müvei: Madonna della Quaglia (Fürjes Madonna, 1420 körül, Verona, Museo del Castelvecchio). Angyali üdvözlet (freskó, fali síremlék keretező díszítése, a szobrászati rész Jézus feltámadása, Nanni di Bartolo firenzei szobrász műve, 1424-1426, Verona, San Fermo Maggiore); Szent György és a hercegkisasszony (freskó, kápolnahomlokzat falképének fennmaradt része, 1436-1438, Verona, Sanf Anastasia); Szent Eustachius látomása (táblakép, 1436-1438, London, National Gallery). Hercegkisasszony arcképe az Este-házból (táblakép, 1435-1440, Paris, Louvre); Lionello d'Este arcképe (táblakép, 1441, Bergamo, Accademia Carrara) ; továbbá szépséges rajzok sora, elsősorban kosztümök és állatok, természet után készült tanulmányok (mindenekelőtt az úgynevezett Codex Válláraiban, Paris, Louvre) ; végűl érmei: (1438-től kezdve, kiemelkednek Johannes Palaiologos, Filippo Maria Visconti, Lionello d'Este, Novello Malatesta, Vittorino Féltre, Cecília Gonzaga, Alfonso d'Aragona érmei, portréprofil előlapjukkal és allegorikus hátlapjukkal, a világ nagy múzeumaiban). A lateráni freskóciklus pisanellói része (1431-től) ugyancsak rekonstrukciókból ismeretes, csupán egy kis töredéke maradt fenn (Roma, Pinacoteca Vaticana).

Pisanello munkái

Pisanello: Hercegkisasszony az Este-házból, portré, Párizs, Louvre

Vasari tévedéseinek élén Pisanello keresztnevének téves közlése áll. Gentile nem a marchei, hanem a lombardiai és toscanai (elsősorban sienai) és némiképpen Alpokon túli (elsősorban francia) példákon iskolázott, Pisanello pedig Veronában (elsősorban Stefano de Zevió-tól) tanult, majd a velencei Palazzo Ducale freskóit vele egy időben festő Gentile nyomán haladt pályáján; Pisanello sosem tanult Andrea del Castagnótól; Gentile és Pisanello sosem versenyzett a lateráni freskóciklus festésében, ezt az elsőnek halála után a második folytatta. Vasari méltóképpen emeli ki Gentile és Pisanello rajzművészetének jelentőségét, nemhiába volt szerzőnk az ő „Libró" jával a rajzgyűjtésnek is úttörője. Vasari írott forrásokat kiaknázó eljárásának példája Paolo Giovio nocerai püspök, neves historikus és a comói híres portrégaléria egybegyűjtője levelének közlése, továbbá utalásai és hivatkozásai Bartolomeo Platina, az ugyancsak kuriális humanista nevezetes művére, a pápák történetére, végre olyan szépirodalmi forrásokra is, mint például Guarino da Veronára, a humanistára, a magyar Janus Pannonius tanítójára.

John Palaiologosz fordított profilja 

Egyébként Giovio volt a pápai kúria művészet iránt érdeklődő azon notabilitásainak egyike, akik Vasarit életrajzainak írásba foglalására ösztönözték. Egyetlen kis magyarázat: a „galíciai Szent Jakab" nem más, mint a híres észak-spanyolországi középkori búcsújáróhely, a Galícia tartományban levő Santiago de Compostella. A két mester művészete hazai közgyűjteményeinkben csupán hatásában tanulmányozható, elsősorban az esztergomi Keresztény Múzeum néhány képén.
[Bibliográfia: Gentile: ML címszava (Németh Lajos ) ; Pisanello : ML címszava (Németh Lajos) ; Vayer Lajos : Pisanello lateráni freskó fragmentuma a vatikáni múzeumban, Filológiai Közlöny 1968; mindkét mesterről: Vayer Lajos: Masolino és Róma. Bp. 1962 vonatkozó részletei; Gentile: Grassi, L.: Tutta; Pisanello: Chiarelli, R.: Classici.J

Még több Pisanello>>>