Vasari tévedései: campanilismójából következően megfordítja a Cavallini—Giotto viszonyt és az előbbit tartja az utóbbi tanítványának, holott ebben az esetben legfeljebb a hatások kölcsönösségéről lehet szó, mert mindenképpen Giotto az, aki római és assisi működése folyamán tanult Cavallinitól; az assisi Keresztre feszítést Pietro Lorenzetti festette ; a római San Paolo fuori le mura feszülete egy sienai trecento szobrász műve; a firenzei Santissima Annunziata Angyali üdvözlete egy firenzei trecento festő műve. Az életrajz egyrészt Vasari moralizáló tendenciáinak példája, másrészt a legendás csodákról vallott szelíd humanista vélekedéséről is tanúságot tesz, mondván : „ezt el kell hinni". . .
Forrás : Vayer Lajos : Masolino és Róma. Bp. 1962 vonatkozó részletei; és ML címszava (Mojzer Miklós) ; Smdona, E. : Cimabue e il momento figurativo pregiottesco, Classici.]
"Róma sok évszázadon keresztül nemcsak a jó írásművészetnek és a fegyverek dicsőségének volt híjával, hanem ráadásul valamennyi tudománynak és jó művészetnek is, de azután Isten akaratából megszületett Pietro Cavallini, azokban az időkben, amikor Giotto, mondhatnánk, új életre keltette a festészetet, és Itália festői közt megszerezte magának a legelső helyet. Minthogy Cavallini Giotto tanítványa volt, és vele együtt készített mozaikokat a San Pietro-templom hajójában, ő volt az első, aki Giotto után felvirágoztatta ezt a művészetet, s aki elkezdte bebizonyítani, hogy nem méltatlan tanítványa a nagy mesternek.
Az Araceli-templomban a sekrestye ajtaja fölött néhány jelenetet festett, amelyeket manapság már megemésztett az idő, valamint a Santa Maria di Trastevere-templomban nagyon sok színes freskót készített. Eztán, amikor mozaikkal dolgozott e templom szentélyében és homlokzatán, a munka kezdetén bebizonyította, hogy Giotto segítsége nélkül is jól végzi és fejezi be a mozaikot, akárcsak a festményeit is; ezenkívül a San Grisogono-templomban sok freskójelenetet festett, s azon igyekezett, hogy ugyancsak Giotto legjobb tanítványának és jó művésznek bizonyuljon. Hasonlóképpen, ugyancsak a Trasteverén, a Santa Cecilia-templomot szinte teljesen kifestette saját kezűleg, és a San Francesco a Ripa-templomban is sok munkát végzett. Azután a Rómán kívül álló San Paolo-templom homlokzatát mozaikkal díszítette, és a középső hajóban sok jelenetet ábrázolt az ótestamentumból.
Forrás : Vayer Lajos : Masolino és Róma. Bp. 1962 vonatkozó részletei; és ML címszava (Mojzer Miklós) ; Smdona, E. : Cimabue e il momento figurativo pregiottesco, Classici.]
Keresztre feszítés, Freskó, San Domenico Maggiore, Nápoly c. 1308.
"Róma sok évszázadon keresztül nemcsak a jó írásművészetnek és a fegyverek dicsőségének volt híjával, hanem ráadásul valamennyi tudománynak és jó művészetnek is, de azután Isten akaratából megszületett Pietro Cavallini, azokban az időkben, amikor Giotto, mondhatnánk, új életre keltette a festészetet, és Itália festői közt megszerezte magának a legelső helyet. Minthogy Cavallini Giotto tanítványa volt, és vele együtt készített mozaikokat a San Pietro-templom hajójában, ő volt az első, aki Giotto után felvirágoztatta ezt a művészetet, s aki elkezdte bebizonyítani, hogy nem méltatlan tanítványa a nagy mesternek.
Az utolsó ítélet, az apostolok (részlet ); 1295-1300 , falfestés,
Santa Cecilia a Trastevere, Róma
Santa Maria di Trastevere-templom
Az Araceli-templomban a sekrestye ajtaja fölött néhány jelenetet festett, amelyeket manapság már megemésztett az idő, valamint a Santa Maria di Trastevere-templomban nagyon sok színes freskót készített. Eztán, amikor mozaikkal dolgozott e templom szentélyében és homlokzatán, a munka kezdetén bebizonyította, hogy Giotto segítsége nélkül is jól végzi és fejezi be a mozaikot, akárcsak a festményeit is; ezenkívül a San Grisogono-templomban sok freskójelenetet festett, s azon igyekezett, hogy ugyancsak Giotto legjobb tanítványának és jó művésznek bizonyuljon. Hasonlóképpen, ugyancsak a Trasteverén, a Santa Cecilia-templomot szinte teljesen kifestette saját kezűleg, és a San Francesco a Ripa-templomban is sok munkát végzett. Azután a Rómán kívül álló San Paolo-templom homlokzatát mozaikkal díszítette, és a középső hajóban sok jelenetet ábrázolt az ótestamentumból.
Utolsó ítélet
Utolsó ítélet (részlet)
Amikor néhány freskót készített az első kolostorudvar káptalantermében, oly nagy igyekezettel végezte munkáját, hogy megfontolt emberektől nyerte el az igen kiváló mester nevet, ezért a főpapok annyira megkedvelték, hogy vele díszíttették a San Pietro-templom homlokzati falát belülről, az ablakok között; itt az akkori idők szokásához képest rendkívül nagy méretben, kitűnő freskóeljárással festette meg a négy evangélistát, továbbá Szent Pétert és Szent Pált, az egyik hajóban pedig nagyszámú alakot, akiknek ábrázolásában a görög stílust - mert ezt nagyon szerette - Giotto stílusával keverte. És mivel nagy öröme telt benne, ha plasztikusan ábrázolhatta figuráit, köztudomású, hogy ezen a téren a lehető legnagyobb erőfeszítést fejtette ki, amire csak képes az ember.
De legjobb műve, amelyet ebben a városban alkotott, a Kapitoliumon az említett Araceli-templomban látható, ahol a főoltár feletti boltozaton megfestette Miasszonyunkat a Kisdeddel a karján napfénnyel körülvéve, és lent Octavianus császárt, akinek a Sibilla Tiburtina megmutatja Jézus Krisztust, a császár pedig imádja a Megváltót; amint más helyen mondtuk, ennek a műnek az alakjai sokkal jobb állapotban vannak, mint a többiek, mert a boltíveken látható festményeket nem sérti annyira a por, mint a függőleges falakon láthatókat.
Szűz születése
Mozaik ,Santa Maria in Trastevere, Róma (1291)
E művek után Pietro Toscanába ment, hogy megnézze Giotto és a mester más tanítványainak műveit; ez alkalommal a firenzei San Marco-templomban sok alakot festett, amelyeket ma nem lehet látni, mert bemeszelték a templomot, kivéve az Angyali üdvözletet, amely a templom főkapuja mellett le van fedve. A San Basilio-templomban a Macine utca sarkán az egyik falra ugyancsak festett egy Angyali üdvözletet; ez nagyon hasonlít ahhoz, amelyet előzőleg a San Marco-templom részére készített, és még egy másik képhez, amely Firenzében látható; így aztán néhányan azt hiszik, nem minden valószínűség nélkül, hogy ezek mind Pietro kezétől szármáznak; valóban nem is hasonlíthatnának jobban egymáshoz.
Azok közt az alakok közt, amelyeket az említett firenzei San Marco-templomban festett, láthatjuk V. Orbán pápa képmását, valamint Szent Péter és Szent Pál természetes hatású arcképét; erről másolta fra Giovanni da Fiesolo azt az arcképet, amely ugyancsak a fiesolei San Domenico-templom egyik táblaképén látható. És ez nem kis szerencse, hiszen azt a képet, amely, mint mondottuk, a San Marcóban volt látható, sok más freskófigurával együtt, fehér mészréteg borítja, mert mikor a kolostort elvették azoktól a barátoktól, akik előzőleg laktak benne, és a Domonkos-rendi frátereknek adták, szűk látókörűen és hozzá nem értően bemeszelték.
Később, amikor Cavallini Rómába utazott, átment Assisin, mégpedig nemcsak azért, hogy megnézze a város némely épületét és azokat a nevezetes műveket, amelyeket mestere és annak néhány tanítványa csinált, hanem azért is, hogy némi nyomot hagyjon művészetéről, s a San Francesco alsó templomában, a sekrestye felé eső keresztboltozaton megfestette Jézus Krisztus keresztre feszítését, fegyveres lovasokkal, akik különféle formájú és nagyon változatos, furcsa és különféle idegen nemzetekhez tartozó ruhákba vannak öltözve. A levegőbe festett néhány angyalt, akik odafönt lebegve különféle mozdulatokat tesznek, zokognak, némelyek kezüket a mellükre szorítják, mások összekulcsolják, ismét mások pedig a tenyerüket verik össze, s ily módon mutatják ki, hogy végtelen fájdalommal tölti el őket az Isten fiának halála.
A lebegő angyalok mind szemközti vagy alulnézetben vannak megfestve.
Ennek a műnek eleven és üde színezését nagyon jól végezte el a mester, és a freskó vakolatfelrakásai olyan jól illeszkednek egymáshoz, mintha a mester egy nap alatt csinálta volna az egészet. Megtaláltam rajta Athén hercegének, Gualtierinek címerét, de minthogy nem volt rajta sem évszám, sem másfajta felirat, nem állíthatom, hogy Cavallini festette. Mindenesetre megjegyzem, hogy egyrészt mindenki határozottan Pietro keze művének tartja, a stílusa a lehető leghatározottabban Cavallini modorára vall, ugyanolyannak látszik, s éneikül is elhihetnénk, hogy ő alkotta, hisz ugyanazon időben működött festőként Itáliában, amikor Gualtieri herceg élt, így hát csinálhatta az említett herceg megbízásából. No de mindenki higgye, amit akar, ez a mű régiségében is dicséretre méltó, s a közhiedelmen kívül stílusa is azt bizonyítja, hogy Cavallini kezétől származik.
Pietro az orvietói Santa Maria-templomban is festett freskót, ahol a miseabrosz legszentebb ereklyéjét őrzik, mégpedig Jézus Krisztusról néhány jelenetet, és Jézus testét is nagyon gondosan megfestette; amint mondják, ezt a művet a város akkori ura, sőt zsarnoka, Messer Benedetto di Messer Buonconte Monaldeschi megbízásából készítette. Hasonlóképpen némelyek azt állítják, hogy Pietro készített néhány szobrot is, amelyek - minthogy bármihez fogott is, tehetséges volt benne - nagyon jól sikerültek, és az ő kezétől származik az a feszület is, amelyet a San Paolo fuor di Roma-nagytemplomban láthatunk; ez a feszület, amint mondják, s ezt el kell hinni, 1370-ben beszélt Szent Brigittához. Fönnmaradt Pietrótól néhány hasonló stílusú mű is, amelyek azonban tönkrementek, amikor a régi San Pietro-templomot lebontották, hogy fölépítsék az újat.
Ennek a műnek eleven és üde színezését nagyon jól végezte el a mester, és a freskó vakolatfelrakásai olyan jól illeszkednek egymáshoz, mintha a mester egy nap alatt csinálta volna az egészet. Megtaláltam rajta Athén hercegének, Gualtierinek címerét, de minthogy nem volt rajta sem évszám, sem másfajta felirat, nem állíthatom, hogy Cavallini festette. Mindenesetre megjegyzem, hogy egyrészt mindenki határozottan Pietro keze művének tartja, a stílusa a lehető leghatározottabban Cavallini modorára vall, ugyanolyannak látszik, s éneikül is elhihetnénk, hogy ő alkotta, hisz ugyanazon időben működött festőként Itáliában, amikor Gualtieri herceg élt, így hát csinálhatta az említett herceg megbízásából. No de mindenki higgye, amit akar, ez a mű régiségében is dicséretre méltó, s a közhiedelmen kívül stílusa is azt bizonyítja, hogy Cavallini kezétől származik.
Pietro az orvietói Santa Maria-templomban is festett freskót, ahol a miseabrosz legszentebb ereklyéjét őrzik, mégpedig Jézus Krisztusról néhány jelenetet, és Jézus testét is nagyon gondosan megfestette; amint mondják, ezt a művet a város akkori ura, sőt zsarnoka, Messer Benedetto di Messer Buonconte Monaldeschi megbízásából készítette. Hasonlóképpen némelyek azt állítják, hogy Pietro készített néhány szobrot is, amelyek - minthogy bármihez fogott is, tehetséges volt benne - nagyon jól sikerültek, és az ő kezétől származik az a feszület is, amelyet a San Paolo fuor di Roma-nagytemplomban láthatunk; ez a feszület, amint mondják, s ezt el kell hinni, 1370-ben beszélt Szent Brigittához. Fönnmaradt Pietrótól néhány hasonló stílusú mű is, amelyek azonban tönkrementek, amikor a régi San Pietro-templomot lebontották, hogy fölépítsék az újat.
Pietro minden dolgában nagyon igyekvő volt, és minden erejével arra törekedett, hogy tisztességet és hírnevet szerezzen magának a művészetben. Nemcsak hogy jó keresztény volt, hanem nagyon ájtatos is, és nagy barátja a szegényeknek, jósága miatt nemcsak római honfitársai szerették, hanem mindazok, akik megismerték őt magát vagy műveit. Végül is késő öregségében oly nagy lelkesedéssel gyakorolta vallását, és olyan példás életet folytatott, hogy szinte szentnek tartották. Ezért nem szabad csodálkozni rajta, hogy az a feszület, amelyet ő készített, mint mondottuk, megszólalt a szent nőnek, de azon se, hogy egy Miasszonyunk, amelyet ugyancsak ő készített, végtelen sok csodát tett és tesz; ezt részletesebben nem akarom leírni, habár egész Itáliában igen híres, és Pietro ecsetjére valló festési stílusa miatt több mint biztos vagyok benne, és nagyon világosan látom, hogy az ő műve, akinek dicséretre méltó élete és az Isten iránt tanúsított áhítata méltó rá, hogy minden ember utánozza.
Ezért hát ne higgye senki, hogy talán lehetséges az Isten félelme és kegyelme és jó erkölcsök nélkül tisztes rangra jutni; a szüntelen tapasztalat is ennek ellenkezőjét bizonyítja. Pietro Cavallini tanítványa volt Giovanni da Pistoia, aki szülővárosában néhány nem nagyon jelentős művet alkotott. Végül is Cavallini 85 éves korában halt meg Rómában; a szüntelen falfestés közben a nedvességtől tüdőbajt kapott. 1364 körül festett; tisztességgel temették el a San Paolo fuor di Romában. Sírfelirata:
quantum romanae petrus decus addidit urbi pictura, tantum dat decus ipse polo
amennyire róma város ékességét növelte festészetével pietro, annyi ékességet jelent az egész világ számára
Képmását sohase sikerült megtalálni, pedig nagy igyekezettel kerestem; ezért nem mutatjuk be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése