Brunelleschi (1377-1446)

Brunelleschi  (ejtsd: Brunellesco), Filippo, olasz építész ,

az olasz reneszánsz megteremtője, az építészet történetének egyik legkiválóbb alakja. Ötvösnek indult majd matematikával, szobrászattal és építészettel foglalkozott, míg végül teljesen az utóbbinak szentelte magát. Firenzében és Rómában folytatott tanulmányai után szülővárosában, Firenzében telepedett meg s ott alkotta műveit, amelyek a reneszánsz építészetének kezdeteit jelentik. Egyes források szerint sokáig a firenzei dómkupolát tartották legnagyszerűbb koncepciójának, amellyel - kortársai ítélete szerint - túlszárnyalta a Panteont, egyszer s mindenkorra véget vetett a gótika uralmának s egy új építészet alapjait vetette meg.

Ezt a nézetet az újabb levéltári kutatások megdöntötték; kitűnt, hogy éppen az Olaszországban lenézett gótika mesterei voltak azok, akik még a XIV. században elkészítették a kupola terveit megállapították vonalait, de nem határozták meg a kupola alakját, ám úgy tervezték, nem alkalmaznak külső támíveket, hanem olyan szerkezetet, amely nem látható.  Az volt a gond, hogy a gótika mesterei még nem rendelkeztek megfelelő ismeretekkel és technikai eszközökkel ahhoz, hogy ilyen kockázatos és költséges vállalkozásba kezdjenek. E szerint Brunelleschi csak a zseniális és merész végrehajtója volt a nagyszerű tervnek, amennyiben állványok és mintaívek nélkül konstruálta meg a nagy művet s műszaki szempontból valóban rendkívülit alkotott. 1418-ban írták ki a pályázatot a kupola megépítésére, ekkor megvolt már a dob, ahonnan indul a kupola.A győztes Ghiberti és Brunelleschi , akik már 1401-ben is együttesen kerültek ki a Battistero második kapujára kiírt  pályázat versengéséből. 1420-ban kéttagú vezetés alatt megindul az építkezés. A legenda szerint vérre menő viták adódtak köztük, ám az a legvalószínűbb, hogy Brunelleschi lévén ő a terv igazi szülőatyja, erőteljes egyéniségével teljesen háttérbe szorította Gibertit, aki mindvégig mellékszereplő maradt, s 1423-ban a szobrász le is mondott.

Az építkezés elhúzódott egészen 1436-ig, akkor szentelték föl még lanterna (lámpás) nélkül, amelynek építését 1444-ben kezdték meg a mester tervei alapján, Michelozzo, Bernardo Rosselino és Antonio Manetti irányítása alatt. Brunelleschi tartotta magát az 1387-es ajánlásokhoz, s e grandiózus munkájával igazán meglepte kortársait.  A kupola kétrétegű, kolostorboltozati rendszerű, belső váza téglából és kőből készült, tartószerkezete ezáltal jóval egyszerűbb,   és jelentősen kisebb a falazat súlya.  A  kupolát hatalmas méretei ellenére  - fesztávolsága 40 méter, a laterna alapjáig számítva 52 méter magas - alátámasztó állványzat és fából készült ideiglenes zsaluzás nélkül is  meglehetett építeni. Abban a korban olyan különlegességnek számítottak ezek, melyeket csakis a modern mérnök szemléletével bíró ember tudhatott megalkotni.

Első hiteles alkotása az Ospedale degli Innocenti nemes arányú, árkádos előcsarnoka, amelyen még a firenzei késői román építészet a protoreneszánsz visszfényét látjuk felragyogni, sőt a gótikából átvett elemek is feltűnnek rajta; és mégis harmonikusnak érezzük az összkompoziciót, érezzük, hogy itt egy új művészettel, erős és nagy művészi akarással állunk szemben. 

 Santa Maria del Fiore, Firenzei Dóm

Az újkor építészetében itt vonul be először a hagyományos keresztboltozat helyére a késői antik függőkupola, és először jelenik meg a római építészet óta az oszlop mellett az árkád szélső íveit bekeretező nagyobb értékű pillér. Egy másik korai műve a romladozó Palazzo di Parte Guelfa, a reneszánsz palota építészetének első, még nyers és kiforratlan példája. A háromosztású antikizáló választópárkány, a felső emeleteket egybefoglaló pillérrendszer, az ablakok keretezése mindmegannyi új elem, amelyeknek itt első ízben való alkalmazása új korszakot jelez. A mester következő, első igazi nagy műve az újjáépített San Lorenzo, elsősorban ennek régi sekrestyéje. Bordákkal osztott, körablakokkal áttört laternás boltozata korszakos jelentőségű, mert a bizánci építészet leáldozásával elveszett pendentif itt vonul be ismét az építészetbe a középkor otromba trompusa helyére. A falfelületek antik szellemben való architektonikus megoldása is teljesen újszerű, s a rómaiak kora óta itt találkozunk először naturalisztikusan felfogott növényi díszítő motívummal; ezzel Brunelleschi a quattrocento számára páratlan gazdagságú és fejlődési lehetőségű kincsesbányát nyitott meg. Ami a San Lorenzo egyéb részeit illeti, azok koncepciója túlnyomóan Brunelleschitől származik ugyan, de kivitelük részben a mester halála utáni időkre esik. Legszebb része a templom belsejének a fő- és mellékhajó közti árkád, amelyet az oszlopfő és boltváll közé iktatott négyzetes gerendázat-darab tesz érdekessé s újszerűvé; a mellékhajók itt is függőkupolákkal vannak lefödve. 

A San Lorenzo munkái közben bízták meg Brunelleschit a Pazziak családi kápolnájának megépítésével. Ez pendentifos kupolával s kétoldalt csatlakozó dongával lefödött helyiség, amelynek alaprajza is, architektonikus rendszere is az aranymetszés törvényein épül fel. Hatása nemes és harmonikus, és különösen szép az előcsarnok, gazdag kiképzésű boltozatával. A Pazzi-kápolna finom, de nem egészen kiforrott homlokzata az egyetlen homlokzat, amelyet a mester be tudott fejezni. A San Lorenzo mellett legnagyobb egyházi műve, a dominikánus Santo Spirito, csak alap-diszpozíciójában Brunelleschi műve, a kivitel túlnyomó része a halála utáni időkre esik. Az architektonikus rendszer itt még fejlettebb, tisztultabb, s az egymás mellé csatlakozó apsidiolák sora az alaprajzot mozgalmassá és változatossá teszi. A Santo Spirito arról is nevezetes, hogy kupolája alatt magas frízű gyűrű alakjában, megjelenik a pendentifos kupola tamburjának őse. Ha a felsorolt művekhez hozzávesszük a nyolcszögű alaprajzú Tempio degli Angiolit, amelynek befejezetlen falai alig emelkednek embermagasságnyira a talajszínt fölé, s a Brunelleschi egész oeuvrejét megkoronázó, a csúcsíves szellemet és az új építészet formáit érdekesen összeegyeztető dómlaternát, - ki is merítettük a mester hiteles műveit. Több, régebben neki tulajdonított alkotás, elsősorban a Palazzo Pitti és a fiesolei Badia, nem hozhatók kapcsolatba Brunelleschi nevével. Alkotásainak száma nem nagy, de mindaz, mit alkotott, az építészet legfontosabb emlékei közé tartozik s Brunelleschit, aki már kortársai előtt is az újabb kor legnagyobb építészének hírében állott, minden időkre az építészet történetének egyik legkimagaslóbb alakjává avatja. Ifjúkori szobrászi tevékenységének fontos emléke a firenzei Museo Nationaléban levő bronzdombormű - Ábrahám áldozata -, amelyet Brunelleschi a firenzei Battistero 2. bronzkapujára 1402. hirdetett pályázat alkalmából készített. Ghiberti diadala után Brunelleschi - úgy látszik - lemondott a szobrászatról. A firenzei Santa Maria Novella-templom Capella Gondijában egy még középkori jellegű nagy fafeszülete maradt fenn.

Irodalom: Manetti egykorú; Fabriczy, 1892; Folnesics, 1915. Barát.

Forrás: Művészeti lexikon 2003. Informánia, Vayer Lajos


PROLÓGUS Filippo Brunelleschinek

In memorian Filippo Brunelleschi

Olvass többet>>>

Firenzei katedrális
Web Gallery of Art